Ismét kaptam Atyánk kegyelméből egy nagyon kemény, figyelmeztető álmot, talán az eddigi legkeményebbet, amely talán még egy valódi kriminek is túl kemény. Ám mivel annyira sokkolóan durva képeket láthattam benne, elég sokáig haboztam is azon, hogy leírjam-e vagy ne, illetve, ha leírom, akkor hogyan tudjam szavakba önteni a látottakat. Hogyan tudjam mindezt elfogadhatóan megfogalmazni és leírni, hiszen tulajdonképpen egészen megbotránkoztató, és "nyomdafestéket nem tűrő" jeleneteket láthattam, amelyeket viszont, úgy érzem, hogy mégis le kell írnom, akár szívesen teszem azt, akár nem, mert túl fontos figyelmeztetéseket tartalmaz ahhoz, hogy elhallgassam azokat, és, mert erre indít a Lélek. És talán éppen azért ilyen sokkolóan durva ez az álom, hogy felébredjünk végre, és kijózanodjunk a kábult, "félkómás" állapotunkból, és semmiképpen ne hagyjuk figyelmen kívül a figyelmeztetéseket...

Miután az álmot megkaptam, sokáig nem is értettem teljesen a jelentését, ezért van az, hogy csak most írom le. Tulajdonképpen, már napok teltek el az álom óta, és csak most tisztult ki jobban a kép számomra, hogy milyen komoly, súlyos jelentéssel bír. Az első megértés, miután felébredtem, az volt,  hogy: testiség = halál! És ez így is van, mert a további megértések - amiket azóta kaptam ezzel kapcsolatban - sem jelentenek olyat, ami ennek ellentmond, sőt, ugyanazt a megértést erősítik meg, viszont sokkal konkrétabb jelentéssel is bírnak.

De következzen most maga az álom:

Azt láthattam, hogy egy hölgy elment a fodrászhoz. A fodrásznál leültették a hajmosóhoz, a székbe, és nekifogtak a haját megmosni. Akik már voltak amolyan "elit helynek" számító fodrász szalonban, azok már megtapasztalhatták azt, hogy nem minden fodrásznál csak egy gyors hajmosás és frizurakészítés van a repertoárban, majd jöhet a következő vendég, hanem több olyan szalon is van, ahol szokás ráérősebben is "megadni a módját", és hajmosáskor a fodrász fejmasszázsban is részesíti a vendégeit.

Egy ilyen fodrász szalont láthattam álmomban is, amint a hajmosónál ülő vendégnek hajmosás közben éppen a fejét masszírozgatták. Ez, ugyebár, elősegíti azt, hogy a vendég kellemesen ellazuljon, és jobban érezze magát. És, persze, jobban rá tudja bízni magát a fodrász kezeire... Így is történt, a vendég kellemesen ellazult a fodrász kezei alatt, és teljesen rábízta magát a fodrász szakértő kezeire. Volt ott még egy másik alkalmazott is, talán a fodrász tanítványa, segédje vagy asszisztense lehetett, aki - szintén gyakorlott módon - a fodrász keze alá dolgozott. Amint a vendég jól ellazult, és teljesen átadta magát a szakértő kezeknek, valahogy lekerült a hölgyről a bugyi is, és az asszisztens elkezdte odalent is masszírozgatni a hölgyet, majd, amint látta, hogy a vendég nem ellenkezik, sőt, jóleső érzéssel fogadja a "törődést", tovább merészkedett, és elővett egy manikűr készletekben gyakran megtalálható, hegyes végű eszközt (aminek nem tudom, hogy mi a neve), amelyet a körmök piszkálgatásához, illetve a körömágyon lévő bőr tologatásához szokás használni (a fenti képen látható eszközről van szó). Majd ennek az eszköznek a hegyes végével lefelé, behatolt a hölgy testébe, és elkezdte kielégíteni vele a hölgyet...

Én kívülállóként láthattam az egész jelenetet, és csodálkoztam magamban, hogy a hölgy miért nem ellenkezik, hiszen ez a szúrós eszköz sérüléseket is okozhat a belső szerveiben. Ám azt láthattam, hogy a hölgy, bár először kissé meglepődött a dolgon, mégis, az élvezettől már annyira kábult állapotban volt, hogy nem akarta ezt a kellemes élményt félbeszakítani, hanem engedelmesen tűrte tovább, hogy kezelésbe vegyék az ő testét. Így tehát a procedúra zavartalanul tovább folytatódhatott. Azt nem láthattam, hogy ezután még mik történhettek vele ott a szalonban, mert számomra ebből a jelenetből csak ennyi volt a lényeg, amit látnom kellett (hála Istennek, mert úgy érzem, hogy nekem még ez is sok volt...)

A következő álomképben már azt láthattam, hogy mi lett a következménye ennek a "kényeztető kezelésnek", amelyet a vendég kaphatott a fodrász és az asszisztens "jóvoltából". Ugyanis, a következő jelenet már egy hullaházban folytatódott, ahol a hölgy holtan feküdt egy hordágyon, amely körül nyomozók, bűnügyi szakértők és egészségügyi dolgozók, boncmester és orvos, próbálták megállapítani a halál okát. Valamilyen készülékkel átvilágították a holttestet, akár röntgennel vagy ultrahanggal, akár CT-vel - ezt nem tudom pontosabban, de a lényeg az, hogy elég jól látható képet adott számukra a készülék. Talán fel is boncolták később, de erre nem emlékszem már biztosan, hogy milyen vizsgálatoknak vetették még alá... Majd megállapították a halál okát: az áldozat testében, az ő belső női szerveit különféle kacatok, oda nem való különféle eszközök sértették fel, illetve szintén nem odavaló tárgyak sokasága tömítette el a belső szerveit... Megrökönyödve néztem a benne lévő tárgyakat, amelyeket a szakemberek is láttak, és, amelyeket valószínűleg a megkezdett "kényeztető masszázs" folytatásaként juttattak be az ő testébe.

Ezután ismét egy másik álomkép következett, amelyben a történet úgy folytatódott, hogy a nyomozók tovább vizsgálódtak az ügyben. A nyomozás részeként megpróbálták visszajátszani a történteket, hogy rájöhessenek, megállapíthassák, hogy hogyan és milyen körülmények között zajlott a bűntény. Ehhez bevontak különféle embereket, szakértőket és szereplőket segítőként, arra hivatkozva, hogy szükség van a történet visszajátszására, a nyomozás elősegítésének érdekében. Voltak is rá jelentkezők, "masszőrök" is meg hölgyek is, akik a vendég szerepét töltötték be. A nyomozás résztvevői a jelenetet lejátszatták több szereplővel is, különféle helyszíneken, a saját elképzeléseik szerint, annak megfelelően, ahogyan a nyomozás előrehaladtával ők éppen gondolták, hogy úgy történhetett a bűncselekmény. Már lezajlott egy-két ilyen visszajátszás egy-egy helyszínen, és éppen egy újabb helyszínen - újabb szereplők bevonásával - készítették elő a terepet a történet lejátszására, amikor azt láthattam és hallhattam, hogy a nyomozók és egészségügyi dolgozók azt vitatják meg, hogy erre a következő helyszínre és a következő visszajátszásra tulajdonképpen semmi szükség, teljesen fölösleges, mert valami okból hivatalosan úgysem fogják elfogadni ezt. Azt nem egészen érthettem meg, hogy mi volt a hiba, talán maga a helyszín adott okot arra, hogy ne fogadják el hivatalosan. Azt viszont láthattam, hogy a nyomozás résztvevői ennek ellenére is, rövid tanácskozás után megegyeznek abban, hogy mégis, továbbra is szükség van arra, hogy megtörténjen itt is, az újabb helyszínen, az újabb szereplőkkel is a történtek lejátszására, mert újabb részletek derülhetnek ki ezáltal. Majd láthattam, amint egy újabb hölgyet elkezdenek "kezelésbe venni", aki éppen letelepszik készségesen valamire, hogy engedelmesen megcselekedje mindazt, amire a nyomozó társaság utasítja, a nyomozás érdekeire hivatkozva.

Ekkor nekem már kezdett gyanús lenni az, hogy vajon miért játsszák le itt is újra az egészet, amikor tudják, hogy hivatalosan úgysem fogják ezt figyelembe venni? Egyre inkább elkezdtem kételkedni a nyomozás módszereiben és céljaiban, és azon tűnődtem, hogy vajon hányszor játszották már el a történteket, vajon hány hölgyet vontak már bele ebbe a "vendég" szerepbe? És, vajon ezeket a hölgyeket, akiket a vendég szerepére kértek és kérnek fel még mindig, ugyanabban a bánásmódban részesítik-e, mint az eredeti vendéget a fodrásszalonban, és, vajon az ő sorsuk is halál lesz-e, a játszma befejeztével? Mert egyre inkább megerősödött bennem az a gyanú, hogy itt tulajdonképpen nem is a nyomozás érdekeiben történő visszajátszása zajlik a bűnesetnek, hanem egy újra és újra megismétlődő játszma szedi áldozatait, a nyomozás ürügyén...

Eddig tartott az álom, és amikor felébredtem, eltűnődtem, és a következő gondolat fogalmazódott meg bennem: "testiség és paráznaság = halál". És az is megfogalmazódott ugyanakkor, hogy itt nem csupán testi értelemben vett paráznaságról van szó, hanem lelki értelemben vett paráznaságról is. Nem csak arról van szó, amikor például megcsaljuk a házastársunkat, hanem amikor lelki értelemben hűtlenkedünk: amikor ellenszegülünk Isten akaratának, így pont nem azt tesszük, amit ő mond, hanem a saját fejünk után megyünk, vagy az embertársaink kedvében járunk... Ilyenkor is mindig paráznaságot követünk el Istennel szemben, lelki értelemben!

Nézzünk most egy kicsit a dolgok mögé: miért ment az áldozat, a hölgy a fodrászhoz? Azért ment, amiért a legtöbben menni szoktunk: teljesen ártalmatlannak tűnő okkal, egy kis szépülési vággyal ment oda, tényleg nem volt ebben semmi rossz szándék, semmi olyasmi, ami a legtöbb ember számára kifogásolható lenne: bármelyikünk ment már életében többször is fodrászhoz, hogy levágják a haját vagy megfessék, esetleg egy szebb frizurát csináljanak neki. Nincs ebben semmi rossz, mondhatjuk erre. De mi a valódi, mögöttes oka annak, ha az emberek fodrászhoz járnak, akár a nők, akár a férfiak? Hát nem az, hogy tetszeni akarunk valakinek, embertársainknak vagy magunknak, esetleg ki is akarunk tűnni a többi közül (versenyszellem!)? Dehogynem! Istennek akarunk-e tetszeni akkor, amikor szépülni megyünk? Dehogy! Abban biztosak lehetünk, hogy Istent egyáltalán nem érdekli sem a mi frizuránk, sem a sminkünk, és úgy egyáltalán, az egész testi szépségünk, mert Neki sokkal inkább a lelkünk a fontos. Ezt ki is jelentette teljesen egyértelműen számunkra, amikor Jézus azt  mondta, hogy a lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit (János 6:63). Mi tehát a fodrászhoz járás, és bármilyen szépülni vágyás, lelki értelemben, ha nem más, mint emberkövetés? Még ezzel a teljesen ártalmatlannak tűnő cselekedetünkkel is arról teszünk bizonyságot, hogy embereknek akarunk megfelelni, nem Istennek, mert az ő véleményük, és a saját véleményünk a fontosabb számunkra, mint az Istené. Mi ez, ha nem lelki paráznaság Atyánkkal szemben?

És erről most eszembe jutnak Pál szavai is, amint azt írja Timóteushoz írt első levelében:

"Akarom azért, hogy imádkozzanak a férfiak minden helyen, tiszta kezeket emelvén föl harag és versengés nélkül. Hasonlatosképen az aszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magokat; nem hajfonatokkal és aranynyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel, Hanem, a mint illik az istenfélelmet valló asszonyokhoz, jó cselekedetekkel." (1. Timóteus 2:8-10)

A fenti sorok is azt igazolják, hogy Isten előtt a tiszta kezek, vagyis a tiszta cselekedetek és a tiszta lélek, a szerénység a kedves mind a férfi testben lévők, mind a női testben lévők részéről, nem pedig a szépség, és nem is az, hogy ki tud jobban versengeni vagy kitűnni bármiben is embertársai közül.

Ébredés után, persze, a lelkemben háborogtam, és megbotránkoztam az álomban látottakon, és szinte lázadoztam Isten ellen, hogy miért kellett nekem ilyen borzalmas álmot kapni? Ekkor azzal a megértéssel vigasztalt meg Atyánk, hogy ne hőbörögjek miatta, hanem fogadjam el azt, hogy okkal kaptam ezt az álmot, és most erre volt szükség. Ne méltatlankodjak, hanem örüljek, ha egyáltalán kapok valamilyen álmot tőle, akkor is, ha ilyen durvát, mert ez azt jelenti, hogy Isten gondol rám, gondoskodik rólam, arra érdemtelen, gyarló emberként is a kegyelmében részesít, és legyen nekem elég az Ő kegyelme.

És most következzen a konkrétabb megértés, amelyet fokozatosan kaphattam meg, több nap alatt:

A hölgy az álomban, aki a fodrászhoz ment, egyértelműen testi gondolkodású, a testi szépségnek és a testi élvezeteknek élt, mint a legtöbb ember, ugyanazt a szellemiséget képviselte. Számára teljesen ártalmatlannak tűnő céllal ment a fodrászhoz, hogy egy kicsit szépüljön a külső megjelenése (ezáltal is szeretett volna jobban tetszeni az embereknek). Álmában sem gondolta volna, hogy milyen fogadtatásban részesül majd, milyen "kezelésnek" vetik alá az ő testét, és, bár számára jónak, kellemesnek és élvezetesnek tűnt e "kényeztetés", nem gondolt arra, hogy, ha ő mindezt megengedi, akkor ez végül az ő halálához vezethet...

De vizsgáljunk meg mást is: a masszázs közben milyen eszközzel kezdték őt "kezelni"? Szúró, hegyes végű eszközzel... Figyeljük meg a képen látható eszköz alakját is! Mire emlékeztet bennünket annak formája? Hát, nem a fecskendőkre? Mert engem egyértelműen arra emlékeztet, bár kellett pár nap, amíg "leesett számomra a tantusz", és megláthattam a hasonlóságot!

Kedves embertársak, ez egy nagyon komoly figyelmeztetés arra vonatkozólag, hogy senkiben és semmiben nem bízhatunk, csak Istenben! Mert manapság valójában semmi nem az, aminek látszik, és nagyon könnyen el lehet bukni, ha nem az Úristen Lelke vezet minket! Mert, aki emberekben, orvosokban, egészségügyi dolgozókban bízik (igen, a fodrászok nagy része is fehér köpenyben dolgozik, mint az egészségügyi dolgozók, és az álomban lévők is fehér köpenyben voltak - de ez az álom igazából nem is róluk, a fodrászokról szól!), és engedik magukat (ismét) beolttatni, el fognak veszni, mert ezúttal halálos méreg lesz azokban a fecskendőkben, sokkal halálosabb, mint az előző szériákban!

Emlékezzünk vissza arra, hogy, mint az álomban ez a hölgy is tette, az emberek nagy része az előző oltáskampányokban is emberkövetés miatt ment bele az oltakozásba, azért, hogy ide-oda mehessen, emberek közé, hogy megfeleljen az emberek elvárásainak, akár a politikusoknak, akár a rokonságnak, családtagoknak, akár a munkaadóknak, akár az orvosoknak vagy egyházi, gyülekezeti vezetőknek - ezek mind az emberkövetés különféle megnyilvánulási formái voltak. És sokan közülük hosszan tartó, komoly betegséget kaptak ennek következményeként, és megint sokan el is haláloztak már emiatt!. És a következő időszakban ez még fokozottabb módon érvényes lesz, hogy aki emberekre bízza magát és a testi egészségét, arra nagy eséllyel halál vár, még akkor is, ha nem oltásért megy, hanem valamilyen más kezelésért, nagy valószínűséggel akkor is meg fogja kapni az oltást tőlük, akár alattomos módon is, mert kéretlenül is be fogják adni neki (mint, ahogy a vendéget a fodrásznál is olyan kezelésben részesítették, amilyent ő nem is kért, és nem is számított rá... Sőt, egészen más okkal ment hozzájuk, de mivel már ott volt, abban az adott helyzetben, beadta a derekát, és elveszett). És a szer, amit adnak neki, olyan anyagokat fog tartalmazni, amit az emberi szervezet nem bír tolerálni, valószínűleg hatalmas vérrögök vagy más csomók, daganatok, fekélyek, stb. képződnek majd tőle a szervezetben - erre utal az álomban az, hogy a hölgynek a testében, a szervezetében több oda nem való kacatot, tárgyat is találtak, amelyek eltömítették az ő szerveit, majd belehalt ebbe, és a sérülésekbe!

Nézzük meg azt is, hogy mit ír a Jelenések könyvének egyik idevágó része, amely a végidőkben eljövendő csapásokról szól:

"A füstből pedig sáskák jövének ki a földre; és adaték azoknak hatalom, mint hatalmuk van a föld skorpióinak. (...) És skorpiókhoz hasonló farkuk vala és fullánkjuk; és a farkukban vala a hatalmuk, hogy ártsanak az embereknek öt hónapig. Királyukul pedig a mélység angyala vala felettök; annak a neve zsidóul Abaddon, görögül pedig Apollion, azaz Vesztő a neve." (Jelenések 9:3, 10-11)

Talán nem csak én vagyok az egyetlen, aki hasonlóságot vél felfedezni a skorpió fullánkja és mérge, valamint a fecskendőkön lévő tű (fullánk) és a benne lévő mérgező szer között, amellyel mindkettő - a szúrás (marás) révén juttatja be az áldozata testébe a mérgét, amellyel igencsak ártani tud az embereknek, és el is tudja őket "veszteni"... Pontosan úgy, mint a Vesztő, azaz görögül Apollion...

Lehet, hogy most sokan azt gondolják, hogy megbolondultam, és azt, hogy milyen baromságokat, meg tudományt nélkülöző őrültségeket írok le, de már nem igazán érdekel engem sem a tudomány, sem az emberek véleménye. Bár volt idő, amikor engem is ezek a dolgok érdekeltek, most már azonban sokkal inkább az érdekel, hogy minél több ember lelke megmeneküljön, és elkerülhesse azokat a borzalmakat, amelyek hamarosan következnek az emberiség számára! Aki nem hiszi, amiről írok, kérdezze meg Istent alázattal, hogy igaz-e, amit írok, vagy megbolondultam? Mert Isten ma is él és beszél ahhoz, aki tényleg kívánja "hallani az Ő hangját", és majd Ő kijelenti a választ mindenkinek valamilyen formában, akit őszintén érdekel ez a kérdés, és alázattal teszi fel azt... Mert ma is úgy van, mint ahogy Jézus megmondta annak idején:

"Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik. (...) Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én az életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor. (...) Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből." (János 10:1-5,11, 14, 16, 27-28)