Álmomban két összefüggő álomképet láthattam. Az első álomképben azt láthattam, hogy egy óvoda épületében voltam. Azért mentem be, mert az én gyerekeim már elvégezték az óvodát, nem járnak többé oda, és gyűjtögessem össze a gyerekeim ottmaradt holmijait, ruháit és plüssjátékait, mindenféle apró állatkát. Majd vigyem haza és mossam ki őket, hogy otthon már tisztán kaphassák meg a gyerekek, ha játszanak velük. Miközben gyűjtögettem össze a cuccokat meg plüssöket, és pakoltam be a táskába, tudtam, hogy odakint, az óvoda ajtaja előtt már vár rám egy autó, amely segít elszállítani mindent, amit összeszedek, hogy elvigyem.
A második álomképben már nem az óvoda területén voltam, hanem egy téli tájat, és egy nagyon havas udvart láthattam, amely nagyon hasonlított arra az udvarra, ahol nemrég éltünk, de mégsem volt minden teljesen ugyanolyan. Ide is bementem szintén autóval, hogy az udvarról szedjem össze a kidobott plüssmacikat, mert valahonnan tudtam, hogy ott van két nagy plüssmaci, ami szintén a gyermekeimé volt, de valamiért kidobta őket a ház jelenlegi gazdája. Odamentem tehát, hogy gyűjtsem be ezt a két macit is, majd ahogyan a többi plüssel is tettem, mossam ki őket is, hogy majd a gyerekek játszhassanak velük. Az egyik macit meg is fogtam, és betettem az autómba, de a másik kissé távolabb feküdt a nagy hóban, és ehhez a macihoz valamiért nem tudtam hozzáférni, talán éppen a nagy hó miatt. Ezért visszaültem az autóba, és mentem egy kört az udvart körülvevő havas utcában, majd a domb felső utcájából közelítve, a felső szomszéd udvarának irányából, az udvar hátsó kerítése felől jutottam be valahogyan az udvarnak arra a részére, ahol a másik maci feküdt. Azt nem tudom, hogyan jutottam be onnan az udvarra, mert nem emlékszem arra, hogy át kellett volna másznom a kerítésen - egyszer csak bent voltam az udvaron, majd a kidobott, hatalmas hóban fekvő plüssmacit felvettem, hogy vigyem őt is magammal.
Ennyi volt az álom, a megértés pedig a következő: az elragadtatás előtti jeleneteket láthattam. Az álomban én Krisztust jelképeztem, amint magához hívja, összegyűjti az övéit: a plüssmacik azokat a gyermekeket, illetve gyermeki lelkeket, gyermeki lelkületű embereket jelképezték, akik befogadták Krisztust és az Ő tanításait, beszédeit a szívükbe, és készen álltak arra, hogy megtisztítsa őket, elvegye minden bűnüket, mielőtt az elragadtatás megtörténne. Mert Isten országába csak tisztán lehet belépni, oda nem vihetünk be semmi piszkot, szennyet, bűnt, ezért fontos, hogy mielőbb szembesüljünk bűneinkkel és minden szennyel, ami még bennünk van, és kérjük Atyánk bocsánatát és kegyelmét, hogy megtisztítson Krisztus által, hogy elvegye bűneinket, majd olyan messze dobja el tőlünk, "mint amilyen messze van Kelet Nyugattól". Ellenkező esetben bepiszkolnánk, elrontanánk az Ő országát is, ezért nem engedhet oda be bárkit, bármilyen állapotban.
És, amint a két nagy plüssmaci is ki volt dobva az udvaron a hóba, ugyanúgy, Isten gyermekei közül is sokan a számkivetettek közül kerül ki, akiket kidob, kivet magából a rendszer, mivel számára már használhatatlanná váltak azáltal, hogy nem az ő utasításait követik, nem emberekre hallgatnak, hanem Krisztus szavára.
Hogy miért volt tél, és miért voltak a macik ilyen nagy hóba kidobva? Ezt még magam sem értem teljesen, talán azért, mert télen történhet meg majd az elragadtatás - még az idén, vagy jövő télen? Nem tudom, ezt csak Isten tudhatja... Azonban a hó és a téli táj jelenthet teljesen mást is: a fehér, téli táj és a nagy hó is a tisztaság, a megtisztulás jelképe lehetett.
