(A kép forrása: wikipedia.org/wiki/Gyógyszer)
El kell, hogy "mondjak" valamit, mert a Lélek eszembe juttatta e történetet, és úgy érzem, hogy most van itt az ideje... Ma meghallgathattam egy útitársam bizonyságát, amelyben arról beszél, hogy miért éppen a gyermekek lesznek betegek. És amint hallgattam a hangfelvételt, újra felhozta bennem a Lélek azokat a történéseket, amelyek nem is olyan régen, a költözködésem napján történtek meg velem, velünk. Aki szeretné meghallgatni az útitársam szóban forgó bizonyságát, az alábbi linkre kattintva teheti ezt meg:
https://kialtoszo.hu/miert-a-gyermekek-lesznek-covidosok/
Visszatérve a saját esetünkre: mint ahogyan az már várható volt, december elején megtörtént nálunk a családban fizikailag is a szétválasztódás: el kellett költöznöm a régi lakóhelyemről, ahol a volt férjemmel és közös gyermekeinkkel élhettünk mindeddig. Azért, hogy a történet "kerek" legyen, itt "zárójelben" megjegyezném azt is, hogy, bár már néhány hónappal korábban a szakadás megtörtént közöttünk, mint házastársak között, lelki értelemben, és nem sokkal ezt követően hivatalosan is elváltunk, a különköltözés csak ekkor valósult meg fizikailag. Mindazonáltal, sorsszerű volt ez a szakadás, a szétválasztódás, ami megtörtént, mert nem tettem eleget földi házastársam kérésének, és nem tagadtam meg a Krisztust az ő kedvéért... pontosan úgy történt, mint ahogy annak idején Jézus figyelmeztette a tanítványokat az eljövendőkre:
"Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt; A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.
Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támasszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt; És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe.
A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám. És a ki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám. A ki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és a ki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt." (Máté 10:32-39)
Azonban, amikor elköltöztem ide, az új lakóhelyemre, azon az első, itt töltött éjszakán kemény lelki próbán kellett keresztülmennem! Ugyanis, velem voltak a gyermekek is, akik közül az egyik asztmás. Már délután is folyt az orra, miután az iskolából hazajött, de egyéb problémája úgy tűnt, hogy nincs. Éjszaka viszont rájött a nehézlégzés, és csak iszonyatosan zihálva tudott lélegezni. Máskor ilyenkor egyszerűen előkaptuk azt a kis hörgőtágító hatóanyagot tartalmazó asztma-sprayt, amit általában az asztmások ilyenkor használni szoktak, és ez enyhíteni szokott a nehézlégzés problémáján, habár olyankor, amikor komolyabb légúti megbetegedésben szenved, nem mindig bizonyult elég hatásosnak, és, ha valamennyit hatott is, az elég rövid ideig tartott...
Tehát, a gyermek légzési nehézségei miatt, éjszaka kénytelen voltam felkelni, és sokáig ijedten és feldúltan kerestem a gyermeknek az asztma elleni spray-jét, hogy enyhíthessek a nehézlégzésén, de mindhiába, mert a sok csomag között sehol nem találtam. Merthogy aznap este történt a költözködés, és utána megvacsoráztunk, majd mivel a gyerekeknek már le kellett feküdni, és mindannyian fáradtak is voltunk már, megágyaztunk, és le is feküdtünk... így, a berendezkedés, kicsomagolás nem történt meg aznap... Nekem pedig, az össze-vissza lerakott bútordarabok, kicsomagolatlan kartondobozok, bőröndök, táskák és zsákok tengerében semmit nem sikerült megtalálnom, amit kerestem. És amint hallottam a gyerek ziháló légzését, egyre kétségbeesettebben keresgéltem-kutakodtam a nagy rumliban, de mindhiába, mert a gyógyszeres csomagot semmiképpen meg nem találtam. Így, egy idő után elkeseredetten feladtam a küzdelmet, és abbahagytam a keresgélést, majd kénytelen-kelletlen mentem az ágyba, a beteg gyermek mellé lefeküdni... A gyermek azonban annyira sípolva lélegzett, hogy teljesen úrrá lett rajtam az aggodalom. Így egyáltalán nem tudtam egész éjszaka aludni, nemcsak a hang miatt, hanem az ijedtségem és aggodalmam miatt sem...
Mivel a gyógyszer nem került elő, én tudtam, hogy most már csak Isten segíthet, már tényleg csak Őrá számíthatok, senki másra, és semmi másra... És majdnem egész éjszaka órákig imádkoztam, kértem Istent, hogy irgalmazzon nekünk, könyörögtem, hogy bocsássa meg minden bűnömet, és mutassa meg, ha esetleg megint valami bűnt követtem el, és miattam van ez az egész betegség... És könyörüljön rajtunk, segítsen a gyermeken...
Még néhány óráig eltartott ez a nehézlégzés, én persze nem tudtam aludni, csak kétségbeesetten Atyánkhoz fohászkodni, rimánkodni. Amint ott forgolódtam és gyötrődtem az ágyban, hajnal felé végül engem is elnyomott az álom, és akkor aludtam kb. 1 órát... Nem emlékszem arra, hogy kaptam-e valami álmot azon a hajnalon. Reggel bejött a másik gyermek a szobába, ő ébresztett fel bennünket...
És láss csodát, az addig beteg, zihálva lélegző gyermeknek reggelre jóformán semmi baja nem volt, csupán annyi, hogy folyt még egy kissé az orra. A nezézlégzésnek viszont nyoma sem volt, és köhögnie sem kellett egyáltalán. Mintha mi sem történt volna... és azután sem esett vissza a betegségbe, hála és dicsőség Atyánknak!
Ezzel szemben mi történt volna, ha megtaláltam volna az asztma elleni sprayt, és használtuk volna azt, azon az éjszakán? Ami szokott történni mindig, amikor bevetjük, tapasztalatból mondom: a gyógyszer némileg kitágítja a gyulladástól összeszűkült hörgőket, és ezáltal a gyermek egy kis ideig (max. 2-3 óráig) könnyebben tud lélegezni, könnyebben jut oxigénhez ezáltal. Azonban, amint a gyógyszer hatása elmúlik, rögtön kezdődik elölről az egész: ismét nehézlégzés, ismét aggódás, gyógyszer, stb. Mert mit tudnak tenni ezek a "gyógyszerek", amik valójában nem is gyógyszerek, hanem ORV-OS-SÁGOK, hiszen igazából nem tudják meggyógyítani a betegségben szenvedőt? Csak a tüneteket tudják elnyomni, tompítani, egy kis ideig! Majd ezek újra előjönnek, és a beteg úgy érzi, hogy neki ismét szüksége van a "gyógyszerre", ezért újra meg újra megveszi azokat, és fogyasztja! Akárcsak a drogokat a drogfogyasztók, tulajdonképpen ez is ugyanaz, csak legális! Gondolom, ma már mindenki tisztában van valamilyen szinten azzal, hogy hogyan és miből tartja fent magát, és mitől virágzik manapság annyira a gyógyszeripar, és, hogy mire megy ki a játék (nem arra, hogy valódi gyógyulást adjon a betegeknek, hanem, hogy gyógyszerfogyasztókat szerezzen és tartson fenn folyamatosan, ezáltal bebíztosítva a piacot magának). Talán nekem nem kell itt külön ezekre részletesen kitérnem, hiszen már sokszor, sok helyen elhangzott, illetve leírták mások, tehát nem egy ilyen cikkel lehetett már találkozni...
Hogy miért írtam le, meséltem el mindezeket? Azért, mert a történtek által Isten ekkor is tanított engem: megmutatta nekem, e kemény lelki megpróbáltatás által, hogy az ő kezében van minden, az egészségünk, a gyermekeink egészsége is! Ne az orvosokban és ne a gyógyszerekben bízzunk, hanem Atyánkban, az Ő oltalmában! Őhozzá forduljunk, teljes alázattal, bűnbánattal, mert Ő az egyetlen igazi, irgalmas, Élő Isten, aki a betegséget is úgy el tudja venni, mintha nem is lett volna! Csak Atyánk az, aki az igazi gyógyulást meg tudja adni, úgy lelkileg, mint testileg, nem csak a tüneteket elnyomni vagy enyhíteni, mint ahogy teszik azt a gyógyszeripar termékei.
Ezt Jézus által már megmutatta Isten, több, mint kétezer éve, amikor betegeket gyógyított meg, anélkül, hogy bármilyen gyógyszerre vagy orvosi egyetemi végzettségre, tudásra, vagy tapasztalatra szüksége lett volna ehhez. És ki is jelentette már akkor nekünk, hogy Ő az egyedüli Gyógyító vagy Doktor, senki mást ne tekintsünk vagy nevezzünk annak:
"Ti pedig ne hívassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, a ki a mennyben van. (Figyelem: papok és vallási vezetők!) Doktoroknak se hívassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus." (Máté 23:8-10)
Többször is megtörtént ugyanis, hogy valahányszor én lettem beteg, azt nem éltem meg ennyire nagy lelki megpróbáltatásként. Már hosszú ideje - amióta Istenhez fordultam - úgy voltam ezzel, hogy Isten kezébe helyeztem az egészségemet is, hogy Ő gondoskodjon erről, és valahányszor meggyengültem és esetleg ágynak estem egy-egy betegség miatt, tudtam, hogy Isten tud róla, és, ha Ő megengedte, hogy beteg legyek, akkor biztosan megvolt rá az oka. Volt olyan, hogy tudtam, hogy megérdemeltem, és volt olyan is, hogy csak utólag jöttem rá, hogy azért kaptam azt a betegséget meg a lázat, mert Atyánk meg akart lassítani egy kicsit, hogy vegyek vissza a tempómból, és ne a fölösleges, világi dolgokra fecséreljem az energiámat, hanem inkább feküdjek egy kicsit, és legyen időm elgondolkodni azon, hogy milyen hiábavalóságokkal foglalkozok és töltöm az életidőmet, és mi az, amit ehelyett tennem kellene inkább: a lélek dolgait nem elhanyagolni, hanem inkább ezekkel foglalkozni. Szóval, magamat sokkal könnyebben rá tudtam bízni Isten gondjaira, ha beteg voltam, és könnyebben meg tudtam állni azt is, hogy ne nyúljak gyógyszerekhez. Ha viszont valamelyik gyermekem lett beteg, azt már sokkal nehezebben viseltem, mert nem bírtam tétlenül nézni a szenvedését, és már rögtön nyúltam is a testi ember számára könnyebb és gyorsabb megoldás, a "gyógyszerek" (vagyis inkább orv-os-ságok) után, csakhogy valamit enyhítsek, könnyítsek a helyzetén.
Isten azonban megerősítette a benne való hitemet ezáltal a történés által, és egyúttal fel is készített lelkileg arra, hogy, ha netán olyan idők jönnek - amilyenekről mostanság több figyelmeztetést is kaptunk már Atyánktól (és több ízben meg is osztottuk ezeket embertársainkkal) -, hogy valamilyen okból nem lehet majd gyógyszerhez jutni (akár háború, akár szélsőséges időjárás, vagy természeti katasztrófa, vagy Isten tudja, hiszen bármi jöhet bármikor erre a világra), akkor is bízzak Benne, tudjam (bízzunk Benne, és tudjuk - ti is, akik olvassátok e sorokat!), hogy nem a gyógyszeren múlik a létünk, hanem Isten kezében van minden, és majd akkor is Ő lesz az, akihez fordulhatunk, ha bajban leszünk! Mert Isten az egy igaz Élő Isten, a mi Teremtő Atyánk az, aki Örökkévaló, aki mindig is volt, van és lesz! (És nem a betegségek meg a vírusok, vagy a természeti katasztrófák, stb., mint ahogy sokan mondják!)
Hála és dicsőség Atyánknak ezért az újabb tanításáért is!
