(A kép forrása: Daily Mail)
Egy olyan téma további boncolgatására indít ismét a Lélek, amely témáról már kétszer is írhattam korábban, Isten kegyelméből. Az első írás címe így szól: Hirtelen jön a veszedelem - figyelmeztető álom. Ebben azt az eseményt írtam le, amelyet megmutatott Atyánk előre, és amely később bekövetkezett Izraelben, amikor a terroristák megtámadták a békésen bulizgató, fesztiválozó fiatalokat. Ekkor persze én még nem tudhattam, hogy az, amit az álomban láthattam, hol és pontosan mikor fog beteljesedni, csak annyit tudhattam, hogy hamarosan. És pontosan egy héttel azután, hogy a közösségi médiában megosztottam ezt a figyelmeztetést, a következő szombaton be is teljesedett azon a fesztiválon, amely valószínűleg nagyon sok zsidó számára - rossz értelemben vett - emlékezetes történelmi esemény marad még sokáig. Ez az írás az alábbi linken elolvasható:
https://samariai-asszony.blog.hu/2023/09/28/hirtelen_jon_a_veszedelem_figyelmezteto_alom
Miután megtörtént a zsidók elleni támadás a szóban forgó fesztiválon, és megöltek, illetve fogságba hurcoltak rengeteg fiatalt (nem csak zsidókat, hanem velük együtt több külföldi résztvevőt is, akik a helyszínen tartózkodtak), megérthettem, hogy erre vonatkozott ez a figyelmeztető álom, és ismét arra indított a Lélek, hogy erről is írjak egy újabb blogbejegyzést, és ezt is osszam meg embertársaimmal, a következő címmel: Hirtelen jött a veszedelem - a figyelmeztető álom beteljesült a fesztiválon! Ezt, a második írást az alábbi linken lehet megtalálni és elolvasni:
Mindkét írásban található egy olyan link is, amely arra a videóra vezet, amely beszámol arról, hogy mi és hogyan történt azon az adott napon, hogyan ütött rajta a szórakozni vágyók buliján az ellenség, hogyan törtek rájuk az egyébként komoly biztonsági intézkedésekkel megszervezett fesztiválon, és mi történt ezután velük. Ezt a videót ismét kénytelen vagyok belinkelni ide is, mert van egy olyan fontos szempont is a háttérben, amelyet akkor még nem igazán vettem figyelembe. Ebből a szempontból még nem vizsgáltam az eseményeket, így erről nem írtam még az előző két írásban. Ám arra figyelmeztetett a Lélek, hogy ezt a szempontot se hagyjam ki, mert nagyon is fontos dologról van itt szó: mégpedig arról a kérdésről, amelyet e bejegyzés címében is feltettem: miért nem oltalmazta Isten a zsidókat a fesztiválon az ellenséggel szemben?
E kérdésre a válasz elég egyértelmű, de ahhoz, hogy megérthesse mindenki, szükség van arra, hogy aki még nem látta a videót, az most nézze meg, aki pedig már látta, az is tekintsen rá ismét, mégpedig úgy, hogy kb. a 3:40. perctől nézze meg alaposabban a helyszínt, ahol a buli zajlott, és táncolt a sok ember. A szóban forgó videó az alábbi linken tekinthető meg:
https://www.facebook.com/watch/?v=138727485964879
Aki megnézte már a videót, illetve alaposabban megfigyelte a szórakozás helyszínét a díszletekkel, háttérrel együtt, annak remélhetőleg máris világossá vált a válasz arra a kérdésre, hogy miért nem védte meg a zsidókat az ő istenük, az ellenség támadásával szemben...
Tekintsünk most vissza egy kicsit a zsidók történelmére, amely többnyire benne foglaltatik a Bibliában, annak ószövetségi részeiben, más történelemkönyvekhez képest egyedülállóan elfogulatlan módon mutatva be a zsidók történelmét. Aki olvasta már az Ószövetséget a Bibliában, az tudja, hogy a zsidók voltak Isten választott népe, és azt is észrevehette már, hogy a zsidóknak mindig akkor volt jó sorsuk, akkor virágzott az ő életük mindenféle szempontból, amikor a Teremtő, az egy igaz élő Isten felé fordultak, és azt tették, amit az Atya mondott nekik. Amikor viszont hátat fordítottak Istennek, akkor mindig jött a hanyatlás, háború, ellenségek támadása, veszteséges csaták, sőt, akár az ellenség kezére is került az ország, továbbá szárazság sújtotta az ország területeit, éhínség szedte az áldozatait, stb., szóval mindenféle szempontból érzékelhető volt az emberek életében Isten oltalmának hiánya.
És ez ma sincs másként. Aki megfigyelte a fentebb belinkelt videóban a már említett részleteket, az most is láthatja, hogy a fesztiválon részt vevő zsidó (és más nemzetiségű) emberek szavak nélkül is kinyilvánították azt, hogy teljesen hátat fordítottak Istennek, és, hogy helyette miféle istent tisztelnek, és miféle értékrendet képviselnek ők! Teljesen nyilvánvalóan foglaltak állást a saját istenük mellett: nem az egy igaz, élő, Teremtő Isten mellett, és nem a Krisztus tanításait szemük előtt tartva a Lelket követik, hanem a testiekért élnek, a testi élvezetekért, és, mint ennek a szellemiségnek egyik nagy megtestesítő istenképét, Buddhát láthatjuk a színpadon egy hatalmas szoborként felállítva. E Buddha szobor körül táncolnak, szórakoznak, dorbézolnak, élvezik a testi életüket, és követik a nyugatról beözönlő, és a világ minden táján egyre inkább divatossá váló, nagy teret hódító - bár keletről származó, de mégis teljesen elnyugatiasodott - buddhizmust.
Bár Buddha hívei azt hangoztatják, hogy a test meg a lélek harmóniája mennyire fontos, valójában teljesen nyilvánvaló, hogy ez csak egy megtévesztő álca: nem a lélekről van itt szó egyáltalán, hanem a testről, a testi életről, a testi jólétről, testi egészségről, testi jógáról, stb., a testi élvezetek halmozásáról, a lelkiség álcája mögé bújtatva, csomagolva. Nem szükséges túl sok ésszel sem rendelkezni ahhoz, hogy mindezt észrevegyük, csak egy kis látás és megfigyelőképesség kell ahhoz, hogy megláthassuk, hogy már maga Buddha szobrának a teljes megjelenése is ezt sugallja: a nagy testű, kövérkés termet a testi élvezetek hajszolására és halmozására utal, hiszen az ember is - hacsak nem valami betegség miatt - általában azért szokott meghízni, mert "szereti a hasát" - szereti önmagát, szereti a jóízű ételeket nagyobb mennyiségben fogyasztani, mint amennyire szüksége lenne, és mindemellé jókat pihenni és szórakozni, magyarul: halmozni az élvezeteket, és semmiképpen nem az egyszerű, szerény életmódot juttatja az eszünkbe. És, bár sok buddhista böjtöl, és odafigyel a táplálkozásra, a legtöbbjük az étel megvonását végül más testi módon mégis helyettesíti, bepótolja, pl. túlfűtött szexualitással, szabadossággal, vagy más szórakozási formákkal. Tehát, a testiség gyakorlatilag nagy mértékben érvényesül az ő életükben - még akkor is, ha a szavaikkal mást mondanak, a tetteik mindenképp ezt igazolják. Arról nem is beszélve, hogy egy bálványhoz, egy szoborhoz imádkoznak... Mi más tehát a buddhizmus, ha nem a megtévesztés egy formája?
Tehát, visszatérve a fesztiválra: ezen a fesztiválon, az ott szórakozó emberek kinyilvánították azt, hogy ők Buddhát tekintik az ő istenüknek... És még azon résztvevők számára is, akik nem tartják magukat buddhistának (akiket vallási szempontból nem érdekel maga Buddha, mint istenség, és nem különösebben hisznek benne), úgy tűnik, hogy nem volt ellenükre az, hogy e szobor körül szórakozzanak, táncoljanak és dorbézoljanak, mivel valójában ugyanez a szellemiség irányítja őket is: önmaguk imádata, és a testiség imádata. Nos, ha ők úgy döntöttek, hogy nekik nem a Teremtő Isten, hanem Buddha meg a testiség az istenük, akkor Buddha kellett volna, hogy megvédje őket!
Drága emberek, Isten egyre inkább nyilvánvalóvá teszi, kijelenti azt, hogy nem tűri tovább a bálványok imádatát! Aki még mindig nem akarja észrevenni a figyelmeztető jeleket, amelyeket Isten küld e Földre, és nem tér meg Istenhez, hanem hátat fordít neki, annak számolnia kell azzal, hogy Isten nem fogja őt megvédeni, ha jön a veszedelem. Mert Isten már a Tízparancsolatban is a lelkünkre kötötte, kihangsúlyozta ezt, hogy senki más istenséget ne alkossunk meg, és ne tiszteljünk és imádjunk, csakis Őt, az Egy Igaz Élő, Teremtő Istent.
"Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják." (Mózes 2.20:3-6)
Mindenki csak annak a védelmére számíthat, akire rábízza magát: aki Istenre bízza magát, az az Ő oltalmát élvezheti, aki önmagában bízik, az csak saját magára számíthat, aki az emberekben, esetleg vezetőkben bízik, az csak a bűnös, gyarló emberektől várhatja majd a segítséget (de milyent?), akik pedig Buddhában vagy Máriában, esetleg más "szentekben" bíznak - csak, hogy a keresztény bálványimádást se hagyjam ki a felsorolásból, mert ilyen is van bőven... -, azok pedig egy-egy élettelen szobortól várhatják majd a segítséget, oltalmat. Csak aztán nehogy úgy járjanak, mint a fenti videóban a fesztiválozók! Mert Istennek nem kötelessége mindenkit oltalmazni, megvédeni azt is, aki neki hátat fordít. Az ilyeneknek megengedi, hogy "megüssék a bokájukat". Ahogyan János mondta, úgy kell annak megtörténni:
"A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik." (Máté 3:10)
Kemény szavak, tudom, de most olyan idők vannak, amikor szükség van a kemény, kijózanító szavakra, hogy aki még menthető, annak a lelke megmeneküljön, mert a veszedelem nem csak a zsidókra csaphatott le, hanem bárhol, bármikor és bárkire lecsaphat a közeljövőben is...
Az utóbbi időben egyre több ilyen példát megláthattam, nem csak ez az egyetlen ilyen eset, ami Izraelben a fesztiválon történt. Nem szükséges ilyen messze utaznunk ahhoz, hogy hasonló, élő példákat láthassunk. Van egy magyarországi ismerősöm, aki néhány éve szintén nagyon belemerült a buddhista eszmékbe és tanulmányokba, illetve a saját életét is ebben a szellemiségben élte. Nemrég tudtam meg, hogy ez az ismerős néhány hónapja depressziót és idegösszeomlást kapott, ezért be kellett feküdnie a pszichiátriára, ahol több hónapig bent tartották, illetve ezen időszak alatt mindvégig gyógyszeres kezelés alatt tartották. Őt vajon miért nem védte meg Isten? Azért, mert ő is az Élő Isten helyett Buddhát választotta istenéül, aki viszont, természetesen, nem tudja megvédeni, hiszen ő csak egy élettelen szobor!
Vagy itt van egy másik példa is: egy hölgy, akinél nemrég járhattam a szomszédos városban, az ő esete is nagyon beszédes! A háza és az udvara tele van díszítve kisebb-nagyobb Buddha szobrokkal, illetve az egész lakberendezés tele van a házban buddhista szimbólumokkal. A hálószobájában az ágy fölött pedig egy csábító fiatal nő aktképe hirdeti a paráznaság, a testiség, a "Jézabel" szellemiségét. Mindeközben a ház tulajdonosa nemrég esett át egy nagyobb nőgyógyászati műtéten, petefészek és méhdaganat miatt. A műtét után már jobban volt valamelyest, de amikor ott voltam nála, akkor látszott rajta nagyon, és mondta is, hogy az utóbbi napokban nincs jól megint, mert visszagyulladt a műtét helye, és komoly fájdalmai vannak, gyógyszereket kell szednie... Őt sem tudta megvédeni, meggyógyítani Buddha, sem a meditálás, sem a jóga, sem a szimbólumok. Az ő esetében is, a női szervek betegsége mutatja testi tünetek formájában azt, hogy hol beteg ő lelki értelemben, hogy milyen szellemiség és milyen tévelygés okozza számára a bajt. Remélem, hogy hamarosan belátja ő is, hogy össze kell törnie és ki kell dobnia az összes Buddha szobrot és szimbólumot az aktképpel együtt, meg kell alázkodnia az Úr előtt, és őszinte bűnbánattal az Ő bocsánatát kérnie, mert csak a Teremtő Atya, az Élő Isten az egyetlen, aki meggyógyíthatja és oltalmazni tudja, ám ehhez Őhozzá kell fordulnia, megtérnie.
Miért írtam le mindezeket? Semmiképpen nem azért, hogy embertársaink szenvedésein "csemegézzünk", hanem azért, hogy aki még tévelyeg, megláthassa azt, hogy nincs más oltalmazónk, csak egyedül a Teremtő Atyánk az, akire számíthatunk, aki meg tud védeni, oltalmazni bennünket, ha nem fordítunk neki hátat, hanem Őt keressük, a Vele való személyes kapcsolatot, és azt tesszük, amit Ő mond nekünk Lélek által, és amit kijelentett Jézus Krisztus által. Mert Ő nem fogja magát senkire - aki Őt elutasítja - ráerőltetni, sem az Ő kegyelmét. Mindezt csak annak adja, aki kéri, annak viszont ingyen adja, ajándékba, szeretetből, mint jóságos Atya a gyermekeinek.
"Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik." (Máté 7:7-8)
