Tavaly decemberben, amikor nem vettem fel a kényszeroltást, megkérdezte az akkori főnököm, hogy miért nem kérem az oltást, hiszen csak egy kis szúrás, és maradhatnék ott dolgozni. Ő is felvette már, és semmi baja tőle. Mondtam válaszul, hogy azért nem akarom, mert én Isten oltalmában bízom, nem az oltásban. Erre ő azt mondta nekem, hogy Jézus is Isten oltalmában bízott, és mégis keresztre feszítették, hiába várta, hogy mentse ki Isten őt a fogságból. Erre én elkezdtem mondani a választ, hogy az nem egészen úgy történt, ahogy ő gondolja, mert Jézus önként vállalta ezt az áldozatot értünk. De nem tudtam befejezni a mondatot, mert ekkor bejött a főnök irodájába egy másik főnök, és így a mi beszélgetésünk félbeszakadt. Másra terelődött a téma, én meg kijöttem az irodából. Utána elgondolkodtam azon, hogy, ha nem jött volna be az a másik főnök, akkor sem tudtam volna meggyőzni a főnökömet arról, hogy Jézus nem akart megmenekülni a kereszthalál elől, hogy Őt nem hagyta cserben Isten, hanem Ő önként vállalta ezt az áldozatot értünk, és ezért nem mentette ki Őt az Atya, és Jézus nem is kérte az Atyától, hogy mentse őt meg a kereszttől és a megaláztatástól.
Talán ennek a beszélgetésnek a következményeként, az a kérdés fogalmazódott meg bennem a minap, hogy vajon miért mondta az utolsó vacsorán Jézus a tanítványainak, hogy ha nincs pénzük, adják el a felsőruhájukat, és vegyenek az árából kardot... Hiszen ő maga mondta azt is, hogy aki fegyvert fog, fegyver által fog elveszni... Akkor mégis miért kellett nekik kard?
A Bibliában erről a Lukács Evangéliumának 22. részében olvashatunk:
"Azután ezt kérdezte tőlük: Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben? Semmiben - válaszolták.
Majd ezt mondta nekik: Most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen.
Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: És a bűnösök közé sorolták. Mert ami felőlem elrendeltetett, az most beteljesedik.
Erre így szóltak: Uram, íme, van itt két kard. Ő pedig azt felelte: Elég." (Lukács 22:35-38)
Tehát, itt, a fenti sorok alapján a Bibliában a feltett kérdésemre az a konkrét válasz, hogy be kell teljesednie az írásnak, miszerint Jézust úgy fogják el és ítélik el, mint ahogyan a bűnösökkel teszik. Ám az a megértés jött, Lélek által, hogy ennek nem csupán ez az egyetlen oka van. Mindennek, amit Jézus megcselekedett, - amíg itt, a Földön volt az emberek között, testben is, - nyomós oka volt. Ez esetben is mindjárt kiderülnek a következők, ha egy kicsit továbbhaladunk a történetben, oda, ahol Júdás, a Jézust eláruló tanítvány, megérkezik a sokasággal, hogy elfogják Jézust:
"Látván pedig azok, a kik ő körülötte valának, a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel?
És közülök valaki megvágá a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét.
Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt.
Monda pedig Jézus azoknak, a kik ő hozzá mentek, a főpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal?" (Lukács 22:49-52)
Ha megfigyeljük ezt a részt alaposabban, akkor azt is láthatjuk, hogy Jézus szándékosan megengedte azt, hogy az egyik tanítvány a kardjával sebet ejtsen az őt elfogni érkezők egyikén. És, miután ez megtörtént, csak akkor szólt, hogy "ennyi elég", annak ellenére, hogy az élete során rengetegszer megmutatta azt, hogy előre tudja azt is, hogy az emberek mit gondolnak, és, hogy hogyan fognak reagálni bizonyos történésekre, fogalmazhatunk úgy is, hogy amolyan "gondolatolvasó" képességgel rendelkezett. Ennek ellenére, mégis megengedte, hogy a tanítványa levágja a szolga fülét. És akkor beleegyezőleg azt mondta, hogy "elég eddig", vagyis, más szóval azt, hogy "ennyi elég lesz, nincs szükség további sérüléseket okozni" (de ennyire mégis szükség volt). És nem azért, hogy megbüntesse a szolgát azért, mert részt vett az Ő elfogásában, hiszen ezután meg is gyógyította annak az embernek a fülét, hogy olyan legyen, mintha mi sem történt volna vele. Akkor mégis vajon mire volt ez az egész jó, miért kellett így történnie? Miért vitetett kardot a tanítványokkal, miért teremtett lehetőséget és alkalmat a fegyverhasználatra?
A Máté Evangéliumában pedig így olvashatunk erről:
"És ímé egyik azok közül, a kik a Jézussal valának, kinyújtván kezét, szablyáját kirántá, és a főpap szolgáját megcsapván, levágá annak egyik fülét.
Akkor monda néki Jézus: Tedd helyére szablyádat; mert a kik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök.
Avagy azt gondolod-é, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál?
De mi módon teljesednének be az írások, hogy így kell lenni?" (Máté 26-51-54)
Tehát, amint olvashatjuk, az írásoknak be kellett teljesedniük, ezért történtek így a dolgok, ahogyan történtek. Viszont, az is figyelemreméltó, amit Jézus mond, hogy "akik fegyvert fognak, fegyver által kell veszniök". És mégis megengedte, hogy a fegyvert használja a tanítványa, és csak azután, hogy az egyik tanítvány levágta a szolga egyik fülét, akkor szólt, hogy: "Ennyi elég." Tehát, kétségkívül, Jézus így akarta, hogy történjen, hogy a hitetlen emberek is lássák, hogy van náluk is fegyver, és ha akarnának, ellenállhatnának és védekezhetnének. Mert a hitetlen emberek a fegyver védelmében bíznak, nem az Atya oltalmában. A hívő emberek számára viszont ki is jelenti azt, hogy, ha Ő úgy akarná, hogy ne tudják elfogni, akkor csak egy szavába kerülne, és Isten angyali seregekkel védelmezné meg az Ő fiát, és könnyedén le tudnák verni az egész csapat embert, aki azért jött, hogy Őt elvigye. Azért kellett ennek így történnie, hogy legyen nyilvánvalóvá, hogy az ellenfelei nem a túlerejük miatt tudták Őt elfogni, nem azért, mert nem tudtak ellenállni, nem azért, mert nem volt neki oltalmazója - hanem azért, mert Jézus megengedte nekik, hogy elfogják és elvigyék Őt, ahogyan az Atya is megengedte nekik. Hogy legyen nyilvánvalóvá, hogy önként vállalta a keresztet, hogy Ő azt akarta, hogy legyen meg Isten akarata, ne az övé, és ne a testének a kívánsága teljesüljön, hanem a Léleké. Hogy megláthassuk azt, hogy az Ő Lelke legyőzte a teste kívánságait, és példát mutathasson ezzel is előttünk, követendő utat.
Jézus önként, az Atyával egyetértésben vállalta azt, hogy az életét adja a bűnös emberek megváltásáért, azért, hogy, akik őszintén hisznek és megtérnek a bűneikből az Atyához, azok bűnbocsánatot, kegyelmet és örök életet kaphassanak:
"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János 3:16)