Samáriai Asszony

Samáriai Asszony

Miért kellett Jézus tanítványainak kard, ha nem használhattak fegyvert?

2022. december 28. - samariai

Tavaly decemberben, amikor nem vettem fel a kényszeroltást, megkérdezte az akkori főnököm, hogy miért nem kérem az oltást, hiszen csak egy kis szúrás, és maradhatnék ott dolgozni. Ő is felvette már, és semmi baja tőle. Mondtam válaszul, hogy azért nem akarom, mert én Isten oltalmában bízom, nem az oltásban. Erre ő azt mondta nekem, hogy Jézus is Isten oltalmában bízott, és mégis keresztre feszítették, hiába várta, hogy mentse ki Isten őt a fogságból. Erre én elkezdtem mondani a választ, hogy az nem egészen úgy történt, ahogy ő gondolja, mert Jézus önként vállalta ezt az áldozatot értünk. De nem tudtam befejezni a mondatot, mert ekkor bejött a főnök irodájába egy másik főnök, és így a mi beszélgetésünk félbeszakadt. Másra terelődött a téma, én meg kijöttem az irodából. Utána elgondolkodtam azon, hogy, ha nem jött volna be az a másik főnök, akkor sem tudtam volna meggyőzni a főnökömet arról, hogy Jézus nem akart megmenekülni a kereszthalál elől, hogy Őt nem hagyta cserben Isten, hanem Ő önként vállalta ezt az áldozatot értünk, és ezért nem mentette ki Őt az Atya, és Jézus nem is kérte az Atyától, hogy mentse őt meg a kereszttől és a megaláztatástól.

Talán ennek a beszélgetésnek a következményeként, az a kérdés fogalmazódott meg bennem a minap, hogy vajon miért mondta az utolsó vacsorán Jézus a tanítványainak, hogy ha nincs pénzük, adják el a felsőruhájukat, és vegyenek az árából kardot... Hiszen ő maga mondta azt is, hogy aki fegyvert fog, fegyver által fog elveszni... Akkor mégis miért kellett nekik kard?

A Bibliában erről a Lukács Evangéliumának 22. részében olvashatunk:

"Azután ezt kérdezte tőlük: Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben? Semmiben - válaszolták.

Majd ezt mondta nekik: Most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen.

Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: És a bűnösök közé sorolták. Mert ami felőlem elrendeltetett, az most beteljesedik.

Erre így szóltak: Uram, íme, van itt két kard. Ő pedig azt felelte: Elég." (Lukács 22:35-38)

 

Tehát, itt, a fenti sorok alapján a Bibliában a feltett kérdésemre az a konkrét válasz, hogy be kell teljesednie az írásnak, miszerint Jézust úgy fogják el és ítélik el, mint ahogyan a bűnösökkel teszik. Ám az a megértés jött, Lélek által, hogy ennek nem csupán ez az egyetlen oka van. Mindennek, amit Jézus megcselekedett, - amíg itt, a Földön volt az emberek között, testben is, - nyomós oka volt. Ez esetben is mindjárt kiderülnek a következők, ha egy kicsit továbbhaladunk a történetben, oda, ahol Júdás, a Jézust eláruló tanítvány, megérkezik a sokasággal, hogy elfogják Jézust:

"Látván pedig azok, a kik ő körülötte valának, a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel?

És közülök valaki megvágá a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét.

Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt.

Monda pedig Jézus azoknak, a kik ő hozzá mentek, a főpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal?" (Lukács 22:49-52)

 

Ha megfigyeljük ezt a részt alaposabban, akkor azt is láthatjuk, hogy Jézus szándékosan megengedte azt, hogy az egyik tanítvány a kardjával sebet ejtsen az őt elfogni érkezők egyikén. És, miután ez megtörtént, csak akkor szólt, hogy "ennyi elég", annak ellenére, hogy az élete során rengetegszer megmutatta azt, hogy előre tudja azt is, hogy az emberek mit gondolnak, és, hogy hogyan fognak reagálni bizonyos történésekre, fogalmazhatunk úgy is, hogy amolyan "gondolatolvasó" képességgel rendelkezett. Ennek ellenére, mégis megengedte, hogy a tanítványa levágja a szolga fülét. És akkor beleegyezőleg azt mondta, hogy "elég eddig", vagyis, más szóval azt, hogy "ennyi elég lesz, nincs szükség további sérüléseket okozni" (de ennyire mégis szükség volt). És nem azért, hogy megbüntesse a szolgát azért, mert részt vett az Ő elfogásában, hiszen ezután meg is gyógyította annak az embernek a fülét, hogy olyan legyen, mintha mi sem történt volna vele. Akkor mégis vajon mire volt ez az egész jó, miért kellett így történnie? Miért vitetett kardot a tanítványokkal, miért teremtett lehetőséget és alkalmat a fegyverhasználatra?

A Máté Evangéliumában pedig így olvashatunk erről:

"És ímé egyik azok közül, a kik a Jézussal valának, kinyújtván kezét, szablyáját kirántá, és a főpap szolgáját megcsapván, levágá annak egyik fülét.

Akkor monda néki Jézus: Tedd helyére szablyádat; mert a kik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök.

Avagy azt gondolod-é, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál?

De mi módon teljesednének be az írások, hogy így kell lenni?" (Máté 26-51-54)

 

Tehát, amint olvashatjuk, az írásoknak be kellett teljesedniük, ezért történtek így a dolgok, ahogyan történtek. Viszont, az is figyelemreméltó, amit Jézus mond, hogy "akik fegyvert fognak, fegyver által kell veszniök". És mégis megengedte, hogy a fegyvert használja a tanítványa, és csak azután, hogy az egyik tanítvány levágta a szolga egyik fülét, akkor szólt, hogy: "Ennyi elég." Tehát, kétségkívül, Jézus így akarta, hogy történjen, hogy a hitetlen emberek is lássák, hogy van náluk is fegyver, és ha akarnának, ellenállhatnának és védekezhetnének. Mert a hitetlen emberek a fegyver védelmében bíznak, nem az Atya oltalmában. A hívő emberek számára viszont ki is jelenti azt, hogy, ha Ő úgy akarná, hogy ne tudják elfogni, akkor csak egy szavába kerülne, és Isten angyali seregekkel védelmezné meg az Ő fiát, és könnyedén le tudnák verni az egész csapat embert, aki azért jött, hogy Őt elvigye. Azért kellett ennek így történnie, hogy legyen nyilvánvalóvá, hogy az ellenfelei nem a túlerejük miatt tudták Őt elfogni, nem azért, mert nem tudtak ellenállni, nem azért, mert nem volt neki oltalmazója - hanem azért, mert Jézus megengedte nekik, hogy elfogják és elvigyék Őt, ahogyan az Atya is megengedte nekik. Hogy legyen nyilvánvalóvá, hogy önként vállalta a keresztet, hogy Ő azt akarta, hogy legyen meg Isten akarata, ne az övé, és ne a testének a kívánsága teljesüljön, hanem a Léleké. Hogy megláthassuk azt, hogy az Ő Lelke legyőzte a teste kívánságait, és példát mutathasson ezzel is előttünk, követendő utat.

Jézus önként, az Atyával egyetértésben vállalta azt, hogy az életét adja a bűnös emberek megváltásáért, azért, hogy, akik őszintén hisznek és megtérnek a bűneikből az Atyához, azok bűnbocsánatot, kegyelmet és örök életet kaphassanak:

"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János 3:16)

 

 

 

 

 

Lövöldözés a wellness hotelben - figyelmeztető és tanító álom

wellness_hotel_118.jpg (900×506)

Álmomban egy wellness hotelben voltunk, vendégként. Én a recepció közelében egy kislánnyal játszottam, egy kanapén üldögélve. Olyasmi volt, mint egy játszó sarok, vagy legalábbis, mi annak használtuk. Jött egy emberszabású robot, amelynek nem volt rendes arca. Sötétszürke vagy fekete matt fémből vagy műanyagból volt az "arca", és a szemei helyett fém színű körök voltak. A szája helyén ugyanígy, csak az egy kinyitható nyílásként szolgált. Nagyon ijesztő képe volt. Végigment az emberek között, és főleg a hotel dolgozói között, akik, mikor hozzájuk közeledett, kérdésre nyitották szájukat, kezdve az udvarias kérdéssel, hogy: "Uram, miben segíthetek?" - Válasz helyett azonban mindannyiszor kinyílt a robot szája és fényképezőgépek hangjához hasonló, három halk kattogást hallatva, lelőtte őket, egyenként, mindenkit, aki az útjába került, mint egy profi bérgyilkos: a hotel recepciósait is, meg az összes ott jövő-menő embert. A szája volt a töltény nyílása, onnan jött ki és hatolt az emberekbe a lövés, ami csendesen történt, mint egy hangtompítós fegyverrel.

Én meglepődve láttam mindezt. Ott ültem tovább, és a kislánnyal játszottam, miközben mindezt láttam. Olyan volt, mintha kívülállóként néztem volna végig, mint egy rossz akciófilmet (de, mivel évek óta nem néztem semmilyen filmet, így nem lehettem azoknak befolyása alatt, nem ezért álmodtam ilyet). Pedig ott voltunk a közelben, nem is igazán féltem, inkább csak meglepődtem, hogy mi történik itt. Valahogy olyan érzésem volt, hogy minket nem lát. A kislány talán tudomást sem szerzett minderről, ami mellettünk történik, nyugodtan, vidáman játszott velem tovább.

Amikor az emberszerű robot továbbhaladt és már nem volt a közelben, felmentünk a hotelszobánkba, aminek átlátszó üveg bejárati ajtaja volt, és nem igazán akart utánam bezáródni, ezért ott valamit a zsanérjával babráltam, hogy bezárhassam, mintha érne valamit, és meg tudná akadályozni, hogy ez az ijesztő robot bejöhessen. Valahogy mégis bezártam, de tudtam, hogy nem sokat ér ez az ajtó.

Ezután átöltöztem a fehér fürdőköpenyemből, száraz, fehér pólót vettem fel. Még egy kicsit vizes volt a testem, talán vízből jöttem ki nemrég, ezért tapadt rám, nehezen jött fel a ruházat. Magamra néztem, és gondoltam magamban, hogy milyen szép kerek mellem van, de aztán eszembe jutott, hogy nem ilyen fölösleges testi gondolatokkal kell foglalkozni, hanem inkább gyorsan átöltözni. Így gyorsan belepréseltem a nyárias öltözetbe magamat, figyelve, hogy nehogy jöjjön és meglásson az a gonosz robot. Tartottam attól, hogy nehogy megtalálja és bántsa a kislányomat. Ennyi volt az álom.

És most következzen az álom jelentése, amelyről én is és útitársaim is kaphattunk megértést, Atyánk kegyelméből: 

A gyilkos robot a fenevad rendszerét jelképezi, és ami érdekes, hogy pont az őt - a rendszert - kiszolgáló embereket ölte meg. Én Isten gyermekét képviseltem az álomban, és engem nem bánthatott, mert én nem is szolgáltam őt, a kislánnyal (a lelkemmel) játszva, kívülálló maradhattam. Engem nem vehetett észre, mivel Isten nem engedte, hogy látható legyek a gyilkos, robotias, fenevad rendszer számára. Az a kislány a lelkemet, a gyermeki lelkületet jelentette, és a félrevonultan történő játék azt jelképezte, hogy nem a fenevadra figyeltem, hanem a Lélekre, így nyugodt lélekkel kívülálló maradhattam, Istenben való bizalomban, az Atya oltalmában.

Az, hogy fényképezőgép (média!) kattogásához hasonló halk hangot hallatva, a száján keresztül lőtt ez a robot, az a fenevad nagyokat szóló száját jelképezi: a médiából tömegszám áramló hamis, megfélelmlítő híreit, amelyre figyelve és hallgatva az emberek belemennek a pusztulásba (Jelenések 13:5 És adaték néki nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló szája...). Akik hittek az ő szavainak, azokat tudta legyőzni, lelőni, őket érte a vég (lehet, hogy itt megint az oltakozásról lesz szó, vagy valami hasonló megfélemlítő dologról, Isten tudja...), aki pedig tudomást sem vett az ő jelenlétéről, az nyugodtan élhetett, játszhatott tovább, mint egy gyermek.

A wellness hotel helyszíne a testi élvezetek hajszolását, a test kényeztetését, és a világi életet jelenti. Az, hogy öltözködés közben megcsodáltam a melleim szépségét, ez a kép pedig azt jelentheti, hogy a test által, a testi gondolatok által meg vagyunk és meg leszünk kísértve, agyalunk, félünk, hogy lesz-e étel és ital, amit enni és inni, lesz-e hely, ahol lakhatunk, stb. Ámde a Lélek már jelezte az álomban is, hogy nem ezekre a testi dolgokra kell figyelni, a lélek miatt kell aggódni inkább, hogy az ne vesszen el (a kislány miatt, hogy őt ne ragadja el a fenevad robot):

"És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában." (Máté 10:28)

Másrészt, az is elég figyelemreméltó az álomban, ahogyan az emberek mindig azt kérdezték, hogy "Uram, miben segíthetek?"...Az illedelmes és udvarias viselkedés is robotiasan van már bennünk, emberekben...nem szívből jön, hanem rutinosan, mert megtanultuk.

Az emberiség elgépiesedett, lélektelenné vált, és ezáltal gyilkoljuk egymást, sajnos. És ez ezutàn még jellemzőbb lesz, ahogy egyre inkább elgépiesedünk, elrobotiasodunk, ebben a lélektelen állapotban még inkább gyilkosokká válhatunk, és szinte válogatás nélkül gyilkoljuk majd embertársainkat, mint időzített bombák, úgy robbanhatunk. Azonban, ha maradunk a gyermeki lelkületben és játszadozunk, gyermekek maradunk Krisztusban, nem fog tudni mindez elérni minket, sem fenevaddá, gyilkossá változtatni, sem megölni a lelkünket:

"És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába." (Máté 18:3)

Megkísérthet ugyan a test, és a média által irányított tömegszellem, de ha nem arra figyelünk, hanem Krisztusra, és az Ő lelkületében gyermekek maradunk, és az Őáltala tanított keskeny úton járunk, akkor nincs hatalma felettünk. És a Lélek uralkodhat majd a testünk felett, és nem fordítva, mint ahogyan most történik, hogy a testünk uralkodik a lelkünk fölött. 

Amikor a "Szentháromságot" lecseréljük a "tridémiára" - a "3 az 1-ben" problémája

Mokate instant kávé 30x17g XXL 3in1 NY

- Bejelentették a tridémia járványt a televízióban, ami nem más, mint a három az egyben pandémia: COV_ID,az influenza és az óriássejtes vírus ötvözete - közölte az egyik hozzátartozóm néhány napja. - Összekevertek mindenféle vírust, hogy valahogy kinyirják az embereket. Lehet, hogy ez lesz az egyharmad pusztulása!

Fent említett rokonomat hallgatva, nekem is az a megértés jött Lélek által, hogy ennek valóban köze lesz az emberiség egyharmad részének pusztulásához, mégpedig olyan értelemben, hogy most már erre a három kitalált és lépten-nyomon propagált betegségre is létrehoznak egy újabb hazug megoldást, a hazugságot a köbön, azaz összevonják egybe a három "védőoltást", vagyis létrehozzák a 3 az 1-ben vak-cinát, amely ugyanolyan "hatásos" lesz, mint a COV_ID elleni "védőoltás". A kérdés csupán az, hogy mi ellen annyira hatásos, mert a betegség ellen biztosan nem az, esetleg az egész-ség ellen...

Tekintsünk egy picit vissza két és fél évvel ezelőttre, amikor megjelent a rettegett koronavírus - mi történt akkor a templomokban? Akkor a szenteltvíz helyét átvette nagyon sok templomban a kézfertőtlenítő - ekkor már nem a szenteltvíztől várták a hívek az oltalmat, hanem a kézfertőtlenítő, majd néhány hónap múlva nem Jézus Krisztustól várták és kérték a megváltást és az oltalmat, hanem az emberek által kifejlesztett oltásoktól. Meg is lett mindennek a következménye, ahogy telt az idő, lassan nyilvánvalóvá válhatott, hogy azon emberek körében, akik emberekben bíztak, nem az Úristentől kérték az oltalmat, és nem a Krisztustól a megváltást, hanem a vak-cinától, nagyon sokan egész-ség-károsodást szenvedtek, vagy meghaltak mára.

És, hogy még nyilvánvalóbb legyen a megtévesztés és az istentelenség következménye, ezért, - mivel a "Szentháromság" - az Atya, a Fiú és a Szentlélek helyett - az emberek a tridémiában fognak hinni, és az ellene kifejlesztett 3 az 1-ben vak-cinában fognak bízni, - az emberiség ennek megfelelő aránya, az egyharmad része fog hamarosan pusztulni, és leginkább megint az oltások miatt... a 3 az 1-ben oltások miatt, amely oltások most már háromszoros "hatékonysággal tehetik majd a dolgukat", csökkenthetik a "túlnépesedést," hiszen egy szúrással beadhatnak rögtön három oltást is az arra jelentkezőknek.

Bár, ha részletesebben megfigyeljük, maga a "szentháromság" kifejezés sem a teljes igazságot fejezi ki, hiszen Jézus elmondta a tanítványainak, és a tanítványai által nekünk is, hogy Ő és az Atya egyek, és a Szentlélek hangját halló és ennek megfelelően cselekvő emberek pedig Krisztussal lesznek egyek, és így, mindenki, aki ilyen szerető és engedelmes gyermeke a mennyei Atyának, egy lesz Őbenne. Tehát, ilyen értelemben nem beszélhetünk három különálló szentségről.

"Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt. 

Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!

Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még se ismertél meg engem, Filep? A ki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?

Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat.

Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem.

Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.

És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.

Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.

Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.

És én kérem az Atyát, és más Vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.

Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.

Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.

Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.

Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.

A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, és én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak." (János 14:6-21)

De térjünk vissza a "szentháromság" kérdéséről arra a kérdésre, hogy kiben bízunk a szívünk-lelkünk mélyén (nem a képmutató módon, nyilvánosság előtt kimondott szavakról van szó, hanem az igazságról)? Embereket követünk vagy Krisztust? Emberi megoldásokban (oltásokban) bízunk vagy a Teremtő Atyánk oltalmában? A Bibliában ezt olvashatjuk erre (is) vonatkozóan, Jeremiás próféta könyvében:

"Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve!

Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja, hogy jó következik, hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön.

Áldott az a férfi, a ki az Úrban bízik, és a kinek bizodalma az Úr;

Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, a mely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik.

Én, az Úr vagyok az, a ki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint." (Jeremiás próféta könyve 17:5-10)

 

Akit érdekel az emberiség egyharmad részének pusztulásáról szóló bejegyzés is, a következő linken elolvashatja azt:

https://samariai-asszony.blog.hu/2022/12/11/az_emberiseg_egyharmada_hamarosan_el_fog_pusztulni_ujabb_figyelmezteto_alom

 

Illetve, aki inkább hangfelvételen szeretné azt meghallgatni, a következő linken teheti ezt meg:

https://www.youtube.com/watch?v=oIcDWtxb9Fw

 

 

 

Isten oltalmazza, bátorítja és vigasztalja az Ő gyermekeit

Legyen friss házi tojásunk – 5 tipp, ha csirkét szeretnénk tartani a  kertben | Hobbikert Magazin

Azt az álmot kaptam jóságos Atyánk kegyelméből, hogy a két gyermekemmel az éjszaka közepén el kellett hagynunk a házat. Nem tudom, hogy hová és miért kellett mennünk, de tudtam álmomban, hogy Isten küldött valahová, Lélek által. És Ő oltalmazott, vigyázott ránk az úton.

A sötét éjszakában kellett mennünk, hideg volt, vastag télikabátban voltunk. Fogtam a két gyerek kezét, miközben haladtunk előre a sötétben. Egyszercsak szemből jöttek valakik, akiket nem ismertem, és a sötétben nem is nagyon láttam, inkább csak a hangjukat meg a lépteiket hallottam. Az volt a megérzésem, hogy rossz szándékú emberek jönnek, ellenség lehet. Egy kissé féltem, hogy mi lesz, ha szembemegyünk velük. De Isten láthatatlanná tett minket, és így nem láthattak meg. Hogy össze ne ütközzünk, az út mellett a bokrok mögött kellett tovább haladnunk, és úgy haladtunk, hogy szinte repültünk, a lábunk nem érte a földet, amint kézenfogva suhantunk tovább. Ennyi volt az álom.

Örömmel osztottam meg ezt az álmot az útitársaimmal. Azt a megértést kaptuk hozzá - és egyszerre jött ugyanez a megértés nekünk -, hogy ez az álom Isten oltalmáról szól: Atyánk azt üzeni, hogy ne féljünk, mert Ő láthatatlanná tesz minket az ellenség számára, és, hogyha jelez, hogy most menjünk el innen, ahol vagyunk, oda, ahová Ő elküld minket, akkor ne gondolkodjunk, hanem menjünk a gyerekeinkkel, és azokkal a családtagjainkkal, szeretteinkkel, akik velünk tartanak a keskeny úton, és, ha Őrá hallgatunk, akkor Isten oltalmában és jelenlétében leszünk. Semmi baj nem érhet minket, mert Isten oltalmaz, "befedez a szárnyaival".

A Bibliában több helyen olvashatunk arról, hogy Isten megvédi az Ő gyermekeit, akik hallják az Ő hangját, és engedelmeskednek az Ő szavainak. Erről beszél Jézus a kősziklára épített házról szóló példabeszédében is:

"Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát: és ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát: és ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása." (Máté 7:24-27)

Ugyanerről szól a 91. Zsoltár is:

"Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.

Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem, ő benne bízom!

Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől.

Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége.

Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal;

A dögvésztől, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít.

Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít.

Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!

Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:

Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;

Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban.

Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.

Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.

Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet!

Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.

Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat." (Zsoltárok 91:1-16)

 

Kedves útitársaim, lehet ennél szebb és dicsőségesebb bátorítást, vigasztalást, oltalmat és megerősítést kapni mástól, mint Istentől? Ugye, hogy nem? Hála és dicsőség a mennyei Atyánknak!

 

 

 

Lejárt az idő! - Figyelmeztető álom

 

nyomtatható fali sablon ingyenes vízszintes Éves naptár December (Dec) 2022

 Egy rövidke álmot szeretnék most megosztani veletek, kedves embertársak, amely által a jóságos Atyánk egy nagyon fontos és komoly figyelmeztetést adott nekem is, és, persze mindenki másnak is, aki ezt olvassa.

Azt álmodtam, hogy elromlott a telefonomnak a naptár funkciója, meg a két gyermekem tabletjének is ugyanígy, egyszerre mindhármunknak. Mondtam morfondírozva, hogy mi a csuda történhetett, ezeken többé nem nézzük meg az elektronikus naptárt, esetleg majd valami papírnaptáron, ha akad egy valahol...

Tulajdonképpen ennyi volt csupán az álom. A megértés megint csak az, mint ahogy már több útitárs is megkapta és megosztotta a figyelmeztetést, miszerint: NINCS TÖBB IDŐ!

"És az angyal, a kit láték állani a tengeren és a földön, felemelé kezét az égre, és megesküvék arra, a ki örökkön örökké él, a ki teremtette az eget és a benne valókat, és a földet és a benne valókat, és a tengert és a benne valókat, hogy idő többé nem lészen: hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor trombitálni kezd, akkor elvégeztetik az Istennek titka, a mint megmondotta az ő szolgáinak a prófétáknak." (Jelenések 10:5-7)

A naptárak tehát az időt jelképezték, és ha ezek elromlottak, akkor elfogyott az idő. De milyen idő fogyott el? 

Az a megértés jött erre, hogy a kegyelem ideje fogyott el. A kérdés adja magát: és akkor Isten többé nem könyörül senkin?

Nem erről van szó, Isten szerető, jóságos Atya és kegyelmes Isten, így továbbra is könyörül, megbocsát és megkegyelmez azoknak, akik Őhozzá fordulnak tiszta, őszinte, alázatos szívvel, megbánják bűneiket és kérik a megtisztulást, újjászületést, a személyes kapcsolatot Krisztussal, és a Szentlélek általi vezetést. Ő megadja minden ilyen embernek ezt az ajándékot. 

A különbség csak az, hogy ezután már nem Isten fogja keresni az embereket és szólongatni, hívogatni magához, szinte körbeudvarolni őket, mint, ahogyan eddig tette. Hanem, most már csak azoknak fog válaszolni és kijelenteni magát, akik hozzá kiáltanak, akik személyesen (nem papok és lelkészek által), őszíntén keresik Őt és az Ő igazságát. Mint, ahogyan Jeremiás prófétának mondta az Úr:

"Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, a melyeket nem tudsz." (Jeremiás 33:3)

Felhívom azonban mindenki figyelmét, hogy már többen is megkaptuk azt a figyelmeztetést Istentől, hogy nagyon sötét és borzalmas idők következnek hamarosan, és nagyon sok ember el fog pusztulni a közeljövőben. Ezért felhívom mindenki figyelmét, hogy addig forduljon Istenhez, amíg még nem késő. Mert sokakat hirtelen fog elérni a vég, és akkor már nem lesz alkalma megtenni ezt a lépést, és így nem tud a lelke már megmenekülni a kárhozat elől. Mert a lélek számára nincs halál, csak a test számára. És a lélek számára nem mindegy, hogy az örökkévalóságban mi vár rá: örök élet vagy örök kárhozat.

Akit érdekelnének további bizonyságok is a témában, az alábbi linkeken található felvételeket is meghallgathatja:

https://www.youtube.com/watch?v=quEF6zlEEhI

https://www.youtube.com/watch?v=yodpqiRM3uY

 

Elköszönés a régi munkatársaktól

 

Azt álmodtam, hogy ismét ott dolgoztam az előző munkahelyemen, recepciósként, mint néhány hónapja. De más volt a helyszín és az iroda, mint a valóságban. Ugyanúgy, mint ahogyan a valóságban is volt,  én elől ültem az előtérben, csak egy fal választott el a benti ügyintézőktől, de valahogy mégis más volt az iroda épülete, elrendezése és a berendezése is.

Aztán ott volt már az idő, elindultam hazafelé, és már majdnem kijöttem a bejárati ajtón, amikor eszembe jutott, hogy el sem köszöntem a kollégáktól. Így visszamentem elköszönni az irodában lévőktől (az ügyintézőktől), de ők odabent annyira elmerültek a csevegésben, hogy észre sem vették, hogy elköszönök tőlük éppen. Na, mindegy, gondoltam, én megtettem a tőlem telhetőt, hát ha nem hallják, hogy elköszöntem, akkor az az ő bajuk, és ismét elindultam hazafelé.

Ennyi volt, vagy legalábbis, én csak ennyire emlékszem ebből az álomból.

 

Az a megértés jött ehhez az álomhoz, hogy mi, Isten gyermekei, hamarosan kivétetünk valamilyen módon a rendszerből. Erre utaló álmot már többször is kaptam az utóbbi időkben, és nemcsak én, hanem több "útitárs" is, a jóságos Isten kegyelméből. Ez az álom ennek a távozásnak csupán egy másik részletéről szól. Mégpedig arról, hogy próbáljuk felhívni az embertársaink (az álomban ezek a kollégák) figyelmét arra, hogy ideje hazamenni (mert a mennyei Atyánk mindenkit hívogat), próbáljuk a bizonyságainkkal is - amelyeket megosztunk embertársainkkal - felhívni az embertársaink figyelmét Isten elhívására, arra, hogy minket elhívott, és mi fogadtuk az Ő hívását, és, hogy embertársaink is fogadják Isten hívását, mert most még megtehetik, de már nem sokáig, mert már egyre kevesebb az idő (a kegyelmi idő, amikor még Isten hívogat). Hamarosan haza kell menni (kinek ide, kinek oda), el kell hagyni a régi életünket, amely valójában már most sem teljesen a régi, sem nekünk, sem másnak, csak ezt kevesen hajlandóak észrevenni. Sajnos, süket fülekre számíthatunk a legtöbb embertársunk részéről, még az olyan emberek részéről is, akikkel amúgy jó volt a kapcsolatunk (én is jó kapcsolatban voltam ezekkel a kollégákkal, nemcsak az álomban, hanem a valóságban is). Mert nem figyelnek arra, amit mondunk, vagy, ha mégis akad valaki, akkor nagyon kevesen teszik ezt. Az emberek többsége meg sem akarja hallani a bizonyságokat és figyelmeztetéseket, amelyeket az Atya kegyelméből kapunk és adunk tovább embertársainknak ("megosztjuk a kenyeret"). Ha pedig meghallják, akkor nem veszik komolyan, nem hiszik el azt, amit mondunk nekik (néha még azt is mondják, hogy mi megbolondultunk), illetve nem fordítanak sem időt, sem figyelmet, sem energiát arra, hogy ezekkel a dolgokkal egyáltalán foglalkozzanak, mert túlságosan el vannak foglalva a maguk kis problémáival, mindennapi gondjaikkal, esetleg a szórakozással. Így aztán, még az is lehetséges, hogy azt sem fogják észrevenni, ha mi elköszönünk és esetleg eltűnünk a szemük elől.

Erre az elfoglaltságra vonatkozólag, ami az utolsó időkben még inkább jellemző lesz - és, amelyben a mai ember is egyre inkább "nyakig benne van" -, a következőket mondta Jézus:

"De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jőjjön az a nap:

Mert mintegy tőr, úgy lep meg mindeneket, a kik az egész föld színén lakoznak.

Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, a mik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!" (Lukács 21:34-36)

Isten "bolondja"

Oct. 31, 2022

Egy olyan álmot kaptam a jóságos Istentől ajándékba, amelyben pizsamában bementem abba az iskolába, ahol álmomban tanár voltam, órát tartani. Elkezdődött az óra, elmondtam éppen a diákoknak, hogy mivel fogunk foglalkozni azon az órán, és bejöttek az iskola vezetőségének tagjai, tanárai (igazgató és helyettesei, munkaközösségvezető), hogy bejelentsenek valamit az osztálynak. Kérdezték, hogy meddig haladtunk az órán, én pedig azt válaszoltam, hogy még csak éppen elmondtam, hogy mivel fogunk foglalkozni. Ők erre nem válaszoltak semmit, tudomásul vették, és valamit elkezdtek felolvasni a diákoknak.

Egy ideig ültem ott az osztályteremben, a székemen, és gondoltam magamban, hogy lehet, hogy ez csak egy ilyen burkolt megfigyelés, azért jöttek be mind, éppen az órámra felolvasni azt az akármit, ami nem is tűnt sem sürgősnek, sem olyan nagy létfontosságúnak, hogy ezt pont most, halaszthatatlanul fel kell olvasni, és egy órát félbe kell szakítani emiatt. Igazából nem is tudom, hogy miről volt szó a szövegben, amelyet felolvastak. Egy ideig várakoztam a székemen üldögélve, de mivel úgy tűnt, hogy a felolvasásnak nem lesz egyhamar vége, meguntam az egészet, felálltam, otthagytam őket, és kimentem az utcára, ugyanígy, ahogy voltam, pizsamában. Az a régi, fehér alapon kék rózsa mintás pamutpizsama volt rajtam, amit a valós életben anyámtól kaptam régen, több évvel, akár 1-2 évtizeddel ezelőtt. Már egy kissé elnyúlt, elhasználódott, nem is tudom, hogy a valóságban megvan-e még.

Budapest egyik forgalmas utcájában voltam, ahol régen, fiatalabb koromban néhány évig laktam. Álmomban úgy tudtam, hogy még mindig ott lakom abban az utcában, a közelben, de valami okból nem hazafelé mentem, hanem ott az utcában járkáltam, az utcasarokig, és onnan befordultam az egyik mellékutcába. Kicsit másképp nézett ki a hely, nem pont úgy, mint a valóságban. Valamit kerestem az aszfalton, nem tudom, hogy mit néztem rajta, de folyamatosan a járdát figyeltem. Közben észrevettem, hogy követ két rendőr, valamit pusmognak egymás között, és furán néznek rám, hogy mi a fenét csinálok én itt, bolyongok az utcán pizsamában, mint egy bolond.

A járdán csak eldobott nejlonzacskókat meg hasonló szemeteket láttam, majd megfordultam, és elindultam visszafelé a mellékutcából abba az utcába, ahonnan indultam. A rendőrök csak követtek egy ideig, de nem bántottak, nem is szóltak hozzám. Majd végül úgy döntöttek, hogy csak egy veszélytelen bolond lehetek, és lemaradtak tőlem, megálltak egymással beszélgetni. Ennyi volt az álom, lényegében.

Az álommal kapcsolatban azt a megértést kaptuk Lélek által, én és az útitársaim, hogy a rendszer megfigyel és számon tart mindenkit, aki a rendszerben van, a munkahely által is és minden más olyan dolog által, ami a rendszer részét képezi. Isten gyermekeit is megfigyelik ugyanígy, mindaddig, amíg a rendszerben benne vannak, mert akár veszélyt is jelenthetnek a rendszer számára, mivel az igazság szava, fegyvere által - a Krisztus szavai, az Ő "kétélű éles kardja", amelyet ők nyilvánosan hirdetnek - rombolhatják a rendszer tekintélyét és hatalmát. De végül nem árthatnak igazából Isten gyermekeinek, mert egyrészt, ha Isten nem engedi meg nekik, akkor nem tudják ezt megtenni, másrészt, csak ártalmatlan bolondnak nézik Isten gyermekeit. Mert valójában úgy is nézhetünk ki számukra, mint valami eszement bolondok, szánalmas szektások, stb, ahogy ők neveznek gyakran minket (ezt jelképezi az, hogy pizsamában jöttem-mentem mindenfelé). Pál apostol erről a bolondságról így írt a Korintusiaknak írt első levelében:

"Mert minekutána az Isten bölcseségében nem ismerte meg a világ a bölcseség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket." (1. Korintus 1:21)

"Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot;" (1. Korintus 1:23)

"Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél." (1. Korintus 1:25)

"Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket;" (1. Korintus 1:27)

Isten ki fog hívni mindenkit - akit még eddig nem hívott ki az övéi közül - a rendszerből, egyenként, és ez valószínűleg hamarosan meg fog történni. Ezt jelképezi az, hogy kijöttem onnan az iskolából, egy olyan munkahelyről, amely tulajdonképpen közvetlenül a rendszert szolgálja. Először csak kényelmetlenül éreztem magam a munkahelyen, majd fölöslegesnek is éreztem azt, hogy én tovább ott legyek, ezért egy idő után simán kisétáltam onnan. Így hívja ki Isten az övéit először a munkahelyükről, majd a rendszer minden területéről, szegletéről: először csak finoman hívogatja kifelé onnan, tudtul adva, hogy Ő gondoskodni fog rólunk a munkahelyünk nélkül is. Ám mivel mi, gyarló emberek, bár hiszünk Istenben, de a mi hitünk nem elég erős, ezért nem szívesen mozdulunk ki a komfortzónánkból, a megszokott, biztonságosnak hitt megélhetésünkből, a rendszer nyújtotta álbiztonságból, ezért szükség lesz arra is, hogy megengedje azt is, hogy kényelmetlenné, kellemetlenné, vagy, szükség esetén, akár elviselhetetlenné is váljon számunkra az a munkahely, és végül, hogy még feleslegesnek is érezzük ott magunkat. Azért, hogy meglássuk annak hiábavalóságát, és végül önként mondjunk fel, sétáljunk ki onnan. Így terelget minket, mindannyiunkat Isten kifelé onnan, apránként, fokozatosan, szinte a rendszer által lökdösve minket magából kifelé, amíg belátjuk ennek szükségességét, és rászánjuk magunkat arra, hogy kilépjünk.

Még egy fontos dologra hívta fel a Lélek a figyelmemet, mégpedig arra, hogy mit kerestem én a város utcáin bolyongva, miért jöttem-mentem ott az aszfaltos utcákon? Azt kereshettem, hogy van-e még valaki alkalmas személy, akit el lehet hívni, "alkalmas földterület, ahová magot lehet szórni". De mivel nem találtam mást, csak eldobott műanyagot, nejlonzacskókat és szemetet találtam az utcában, ezért már nem volt értelme tovább ott lenni, maradni.

Ezért nincs értelme már annak sem, hogy Isten gyermekei tovább maradjanak a rendszerben, mert már nem nagyon van ott arra alkalmas ember, aki fogadná Isten elhívását, nincs már "magvetésre alkalmas föld", ahogyan Jézus a magvető példázatában beszélt erről, a Máté 13:3-23-ban.

Miért nem hibáztathatjuk Ádámot és Évát a világ elbukásáért?

Oct. 29, 2022

Azt a megértést kaptam Lélek által Atyánktól, hogy - bár sokan hajlamosak vagyunk erre - nem hibáztathatjuk csupán Ádámot és Évát azért, hogy nekünk ebben az elbukott világban kell élnünk, az Édenen kívül. Senki nem mondhatja, hogy ő nem tehet semmiről, ő csak egy áldozata ennek az egész elbukásról szóló történetnek, hiszen nem ő volt ott a paradicsomban, és nem ő volt az, aki elbukott, és aki miatt most szenved ő is meg az egész emberiség.

De mégis, miért nem mondhatjuk ezt mi, akik tényleg nem is éltünk még akkoriban? Hiszen mindez évezredekkel ezelőtt történt, és mi mindannyian már ebbe az elbukott világba születtünk bele...

A válasz ezekre a kérdésekre röviden az, hogy azért, mert mi magunk is mindannyian elbuktunk volna az ő helyükben, és, mert el is buktunk mindannyian valóban, anélkül, hogy ezt észrevettük volna. Már gyerekkorunkban elkövettük mindannyian azt a bűnt a saját szüleinkkel szemben, amelyet Ádám és Éva elkövetett Istennel szemben.

Ha szülőkként megfigyeljük, a saját kapcsolatunk a gyerekeinkkel gyakran ugyanazt tükrözi, ami Ádám és Éva (valamint később a többi ember) és Isten között történt (és történik ma is). És már a mi gyerekkori kapcsolatunk a szüleinkkel is ugyanezt tükrözte.

Amikor gyerekként első alkalommal szembementünk a szüleink intésével, és amikor azután e tetteinket letagadtuk, vagy másra (esetleg a testvérünkre) ráfogtuk, már akkor megismételtük kicsiben ugyanazt, amit Ádám és Éva tett nagyban, Isten akarata és terve ellen, a paradicsomban.

Majd valahányszor olyat teszünk, ami Isten tervével ellentétes, és nem vállaljuk fel a felelősséget a bűneinkért, a hibákért, amelyeket elkövetünk, hanem másra hárítunk, és azt mondjuk, hogy nem mi vagyunk a hibásak ezekért (sem), hanem X.Y., mindannyiszor elkövetjük ugyanazt a bűnt már nagyban is, amelyet Ádám és Éva elkövetett a paradicsomban.

Isten mindezt azért engedte meg, hogy így legyen, hogy a felnőtt szülők szembesülhessenek kicsiben, a gyerekeik vétkei által is azzal, hogy milyen elbukottak és bűnösek ők maguk nagyban, és, hogy hasonlóan keserű csalódást érezhessenek a saját gyerekükkel kapcsolatban ilyenkor, mint amilyent Isten érezhetett akkor, amikor Ádám és Éva elbukott, és akkor is, amikor mi magunk buktunk el, mindannyiszor.

A Bibliában Jézus egyik példabeszédében, a tékozló fiú történetében olvashatunk erről. A példabeszéd utal arra, hogy Isten is ugyanolyan szomorú, amikor elfordulunk Tőle, mint az az apa, aki elveszíti az ő tékozló fiát, és ugyanolyan örömet érez, amikor megtérünk hozzá, mint az apa, amikor az ő tékozló fia visszatér hozzá.

" Ezenképen, mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén.

Monda pedig: Egy embernek vala két fia;

És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztök a vagyont.

Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.

Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni.

Akkor elmenvén, hozzá szegődék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni.

És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, a mit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki.

Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!

Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.

És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!

És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.

És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened: és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!

Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira!

És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk.

Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni.

Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn vala: és mikor hazajövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és tánczot.

És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az?

Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte őt vissza.

Erre ő megharaguvék, és nem akara bemenni. Az ő atyja annakokáért kimenvén, kérlelé őt.

ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vígadjak.

ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vígadjak.

Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd!

Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott." (Lukács 15:10-32)

Az emberiség egyharmada hamarosan el fog pusztulni - újabb figyelmeztető álom

Oct. 24, 2022

Újabb figyelmeztető álmot kaptam az éjszaka a jóságos Atyánk kegyelméből, amelyhez azt a megértést is kaptam, hogy hamarosan itt az idő, amelyről a Jelenések könyve ír, miszerint az emberiség egyharmada el fog pusztulni. Azt, hogy ez milyen módon fog megtörténni, és azt, hogy kik lesznek ezek az emberek, nem tudom, mert az álomból ilyen részletek nem derülnek ki, de ha a Jelenések könyvének ezt a részét elolvassuk, akkor az derül ki, hogy nagyjából a világ minden része érintett lesz ebben.

Az álom arról szólt, hogy én egy varrodában dolgoztam, és a munkaidő vége közeledett, már csak néhány perc volt hátra. Ekkor a főnöknő visszahozott valami javítanivaló ruhadarabokat, amelyek már készre voltak varrva, hogy bizonyos helyeken varrjam újra, mert nem varrtuk meg szépen, és letette az asztalomra, a varrógéphez.

Nem örültem neki, mert tudtam, hogy már kevés idő van hátra, mentem volna már haza. Odajött hozzám egy férfi kolléga, aki az egyik javítanivaló darabot elvette önként, és mondta, hogy ő azt az egyet megvarrja, mert még pont annyi idő van hátra, hogy azt még meg tudja csinálni, és azzal mehetünk is hazafelé.

Aztán közben rájöttem, hogy az a másik két javítandó darab, amit nekem odahozott a főnöknő, az nem az én munkám volt, mert én nem varrtam ezekből egyet sem. Úgyhogy, nem is javítottam meg őket, hanem megfogtam és visszavittem annak a kolléganőmnek, akinek a műve volt, hogy varrja meg ő.

Persze, tudtam, hogy aznap már nem fér bele az időbe neki megjavítani, mint ahogy nekem sem lett volna lehetséges. Eközben a férfikolléga megvarrta, amit elvett, és pont akkor végzett annak az egy darabnak a javításával, amikor egészet ütött az óra, és indulhattuk hazafelé. Mondtam neki csodálkozva, hogy nahát, ezt jól kiszámolta, másodpercre pontosan!

Ezután készülődtünk, hogy induljunk hazafelé. Az egyik kolléganőmön - akivel készültem együtt menni hazafelé - öltözködés közben észrevettem, hogy sebhelyek borítják a testét itt-ott-amott, és ezek mind be vannak kötözve, ragasztva. Kérdeztem, hogy mi történt vele, hogy ennyi sérülést szerzett, és azt mondta, hogy régebben azok a varrógépek, amelyekkel dolgozott, még veszélyesek voltak, nem volt ennyi biztonsági, munkavédelmi funkció kiépítve rajtuk, sokkal könnyebb volt sérüléseket szerezni munka közben, mint manapság, a mostani gépekkel.

Ennyi volt az álom körülbelül, vagy legalábbis ennyire emlékszem belőle.

A megértés pedig, amelyet kaptam, Isten jóvoltából, a következőképpen nézett ki: emlékeztem, hogy a Jelenések könyvében írt valamit, hogy a világ egyharmadával történni fog valami, de nem emlékeztem pontosan arra, hogy hogyan is van ez, mert már régebben olvastam a Bibliában ezt a részt. Késztetést éreztem Lélek által, hogy erre rákeressek a Bibliában, és pontosabban utánanézzek ennek. A következő megértésekre vezetett rá a Lélek:

A három javítandó ruhadarab az emberek összességét jelenti (volna rajtunk is javítanivaló, mert elbukott, bűnös, gyarló emberek vagyunk mindannyian), és az az egy ruhadarab, amit a férfikolléga elvitt és megvarrt, az az egyharmada volt ennek a háromnak... A többire meg már nem jutott idő aznap, hogy megvarrja senki közülünk, ezért ez a két darab, a kétharmad ott maradt a varrógép asztalánál, a következő munkanapra, javítani.

Tehát, annak az egyharmadnak, akiknek távozniuk kell a Földön élők sorából, lejárt a kegyelem ideje, bevégeztetett.

Az emberiség kétharmad részének, akik itt maradnak a Földön, életben maradnak még, nekik van egy kis kegyelmi idő még hátra, amelyet azért kapnak a kegyelmes Istentől, hogy megtérhessenek. De nem túl sok idő van már nekik sem hátra, mert a "következő munkanapon" rájuk kerül a sor, és akkor ők is be kell, hogy fejezzék a földi pályafutásukat. Ha addig nem térnek meg Istenhez, akkor lejár számukra is a kegyelmi idő, és már nem lesz arra lehetőségük, hogy a lelkük megmeneküljön.

De nézzük csak meg, hogy egészen pontosan mit találhatunk a Jelenések könyvének 8. fejezetében (8:1-13), erre az egyharmadra vonatkozóan:

"És mikor felnyitotta a hetedik pecsétet, lőn nagy csendesség a mennyben, mintegy fél óráig.

És látám azt a hét angyalt, a ki az Isten előtt álla; és adaték nékik hét trombita.

És jöve egy másik angyal, és megálla az oltárnál, arany tömjénezőt tartva; és adaték annak sok tömjén, hogy tegye minden szenteknek könyörgéseihez az arany oltárra, a mely a királyiszék előtt vala.

És felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe.

Azután vevé az angyal a tömjénezőt; és megtölté azt az oltárnak tüzével, és leveté a földre; és lőnek mennydörgések és szózatok és villámlások és földindulás.

És a hét angyal, a kinél a hét trombita vala, készüle a trombitáláshoz.

Az első angyal azért trombitála, és lőn jégeső és tűz, vérrel elegy, és vetteték a földre: és a földnek harmadrésze megége, és az élőfáknak harmadrésze megége, és minden zöldelő fű megége.

A második angyal is trombitált, és mint egy tűzzel égő nagy hegy vetteték a tengerbe; és a tengernek harmadrésze vérré lőn;

És meghala a tengerben lévő teremtett állatoknak harmadrésze, a melyekben élet vala; és a hajóknak harmadrésze elvesze.

A harmadik angyal is trombitált, és leesék az égről egy nagy csillag, égve, mint egy fáklya, és esék a folyóvizeknek harmadrészére, és a vizek forrásaira:

A csillagnak neve pedig üröm: változék azért a folyóvizek harmadrésze ürömmé; és sok ember meghala a vizektől, mivel keserűkké lőnek.

A negyedik angyal is trombitált, és megvereték a napnak harmadrésze, és a holdnak harmadrésze, és a csillagoknak harmadrésze; hogy meghomályosodjék azoknak harmadrésze, és a nap az ő harmadrészében ne fényljék, és az éjszaka hasonlóképen.

És láték és hallék az égnek közepette egy angyalt repülni, a ki ezt mondja vala nagy szóval: Jaj, jaj, jaj a föld lakosainak a három angyal trombitájának többi szavai miatt, a kik még trombitálni fognak."

Ha megfigyeljük, annyira ki van részletesen hangsúlyozva az, hogy mindenből harmadrész elpusztul valamilyen módon, hogy szinte biztosan állíthatjuk azt, hogy a világ minden részét érinteni fogja ez a nagy veszteség.

Azt adta a Lélek, hogy ekkor lesznek Isten gyermekei (lásd: az élő fák és a zöldellő fű a fenti idézetben, illetve lentebb, Lukács evangéliumából idézve) közül is sokan, akiket az Atya magához szólít, és a tengerből, vagyis a tömegből is amely a széles úton jár! Ám azokat, akik Isten gyermekeinek számláltattak, nem kell félteni, sem siratni nem kell, mert számukra ez áldást jelent majd, ha az Atya hamarabb magához szólítja őket. Nekik így nem kell megélniük azokat a borzalmakat, amelyek még ezután várnak majd a világra:

"Követé pedig őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolák és siraták őt.

Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon.

Mert ímé jőnek a napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és a mely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak!

Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket!

Mert ha a zöldelő fán ezt mívelik, mi esik a száraz fán?" (Lukács 23:27-31)

Továbbá, találhatunk még utalásokat erre az egyharmadra, a Jelenések könyvének 9. fejezetében, és a 12. fejezetében is. Nézzük először a 9. fejezetben írtakat:

"A hatodik angyal is trombitált, és hallék egy szózatot az arany oltárnak négy szarvától, a mely az Isten előtt van,

Mondván a hatodik angyalnak, a kinél a trombita vala: Oldd el azt a négy angyalt, a ki a nagy folyóvíznél, az Eufrátesnél van megkötve.

Eloldaték azért a négy angyal, a ki el vala készítve az órára és napra és hónapra és esztendőre, hogy megölje az emberek harmadrészét.

És a lovas seregek száma két tízezerszer tízezer vala; hallottam a számukat.

És így látám a lovakat látásban, és a rajtuk ülőket, a kiknek tűzből és jáczintból és kénkőből való mellvértjeik valának; és a lovak feje olyan vala, mint az oroszlánok feje; és szájukból tűz és füst és kénkő jő vala ki.

E háromtól öleték meg az emberek harmadrésze, a tűztől és a füsttől és a kénkőtől, a mely azoknak szájából jő vala ki.

Mert az ő hatalmuk az ő szájukban van, és az ő farkukban; mert az ő farkaik a kígyókhoz hasonlók, a melyeknek fejeik vannak; és azokkal ártanak.

A többi emberek pedig, a kik meg nem ölettek e csapásokkal, nem tértek meg az ő kezeik csinálmányaitól, hogy ne imádnák a gonosz lelkeket, és az arany és ezüst és ércz és kő és fa bálványokat, a melyek nem láthatnak, sem hallhatnak, sem járhatnak;

És nem tértek meg az ő gyilkosságaikból, sem az ő ördöngösségeikből, sem paráználkodásaikból, sem lopásaikból." (Jelenések 9:13-21)

Következzen a Jelenések könyve 12. fejezetének erre vonatkozó része:

"És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, a ki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az ő fejében tizenkét csillagból korona;

A ki terhes vala, és akarván szűlni, kiált vala, és kínlódik vala a szűlésben.

Láttaték más jel is az égben, és ímé vala egy nagy veres sárkány, a kinek hét feje vala és tíz szarva, és az ő fejeiben hét korona;

És a farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét, és a földre veté azokat; és álla az a sárkány a szűlő asszony elé, hogy mikor szűl, annak fiát megegye.

És szűle fiú-magzatot, a ki vasvesszővel legeltet minden nemzetet; és ragadtaték annak fia Istenhez és az ő királyiszékéhez.

Az asszony pedig elfuta a pusztába, hol Istentől készített helye van, hogy ott táplálják őt ezer kétszáz hatvan napig." (Jelenések 12:1-6)

Nem állíthatom azt, hogy én már mindent értek a Jelenések könyvéből, és mindent tudok tisztán, hogy mi fog történni. Én csak azt írom le ide, amit kaptam az Atyától kijelentésben, álom által és megértések által.

Azt viszont megérthettem ebből, Isten kegyelme által, hogy valami nagy katasztrófa (akár természeti katasztrófa, akár atombomba, akár biológiai fegyverek - és ezt még sorolhatnám tovább is...) által az emberiség harmadrészének pusztulása napirendre kerül. Sokan feltehetik a kérdést, hogy miért mondom ezt, hogy hamarosan, hiszen attól függetlenül, hogy én ezt most álmodtam, megtörténhet ez évek, sőt évtizedek múlva is, vagy akár "majd egyszer, valamikor"... Erre viszont csak azt tudom válaszolni, hogy lehet, hogy hetek kérdése, lehet, hogy hónapok kérdése csupán az, hogy mikor fog mindez megtörténni, de semmiképpen sem évek kérdése.

Honnan tudhatom ezt? Onnan tudhatom, hogy egy családi probléma miatt kérdeztem meg a jóságos Atyánktól imában, hogy szükséges-e, van-e értelme nekem ezzel a problémával foglalkoznom, vagy már nincs jelentősége? Mert ez egy olyan probléma, amivel hamarosan foglalkoznom kell, ha van még értelme, mert hatással lehet a jövőre nézve. Viszont, egy vagy két év múlva már nem lesz rá lehetőség, hogy foglalkozzak ezzel, mert addig már aktualitását veszíti. És erre a kérdésre adta a Teremtő Atyánk ezt az álmot válaszul, a "harmadrész pusztulásáról", amely által megérthettem, hogy nem kell, nincs értelme nekem ezzel a családi kérdéssel már foglalkozni, mivel sokkal nagyobb volumenű történések fognak hamarosan bekövetkezni a "harmadrész pusztulása" következtében, ami által ez a kérdés már nem lesz kérdés, sem aktuális nem lesz már. Azt, hogy én benne leszek-e ebben a "harmadrészben", amelynek hamarosan távoznia kell a Föld színéről, azt nem tudhatom, mert erre nem kaptam még kijelentést. De bármi is történjék, legyen meg mindenben a mennyei Atyánk akarata!

Már a kötelező oltások sem lesznek olyanok, mint régen - figyelmeztető álom

Oct. 21, 2022

Álmomban a kisebb gyerekemnek éppen soron következett az egyik kötelező oltása - valamelyik, már megkapott kötelező oltásnak az emlékeztető oltása. Nagyon sok adatot ki kellett tölteni és aláírni azon a nyomtatványon, amit a kötelező oltáshoz kértek, hogy le kell adni, mielőtt megkapná a gyerek az oltást.

Miközben töltögettem a nyomtatvány oldalait, elgondolkodtam, hogy vajon miért kell ennyi adatot, minden apró részletet beleírni a nyomtatványba, egy oltáshoz, régebben ilyen nem volt...

Eszembe jutott, hogy ezt az emlékeztető oltást a nagyobbik gyerekem már megkapta ugyanebben a korban, de neki nem kellett semmilyen nyomtatványt kitölteni. És ekkor kíváncsiságból megnéztem mindkét gyerek oltási könyvét, amelyben fel volt minden tüntetve, hogy mikor milyen oltást kaptak meg. Összehasonlítottam a két könyvecskében a két utolsó olyan oltást, amit azonos betegség ellen kaptak meg a gyerekek, és elcsodálkoztam, mert ugyanolyan betegség ellen a két gyerek oltása különböző márkanéven szerepelt. Tehát, a kisebb gyerekemnek az utolsó oltása, ami ugyanolyan betegség elleni oltásként szerepelt, már akkor sem ugyanaz volt, mint amilyent a nagyobbik kapott, hanem már valami újabbat, más fajtát adtak!

Ennyi volt az álom.

Azt a megértést kaptam a mennyei Atyánk jóvoltából az álom kapcsán, hogy ezután már más oltások lesznek, nem olyanok, mint régen. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a régi oltások jók voltak, és, hogy Isten akarta őket. Viszont az új generációs oltások veszélyesebbek lesznek, mint eddig voltak. Ez vonatkozik a COVID-oltásra is, de nemcsak arra. Nem lesz közöttük placebo, és aki oltásra adja a fejét, mindenki valódi oltást fog kapni, és mind mRNS technológiával fognak készülni, nem a régi, hagyományos módszerekkel. Erre utal az álomban a más márkanéven szereplő, ugyanolyan betegség ellen mondott oltás, valamint az, hogy nagyon sok adatot, minden kis részletet ki kellett töltögetni egy nyomtatványon, mielőtt a gyerek megkapná az oltást. Az alapos kikérdezés miatt, a COVID oltás előtt kitöltendő nyomtatványra emlékeztetett ez a nyomtatvány, annyi különbséggel, hogy az álomban még több részletre voltak kíváncsiak.

Ha eljön az az idő, amikor a szülőknek a kötelező oltásokhoz is adatokat kell majd kitölteniük, és ezekhez az oltásokhoz is aláírásukat kell, hogy adják, miszerint beleegyeznek a gyerekek beoltásába, akkor itt lesz az alkalom minden szülő számára, hogy elgondolkozzon, mert akkor már a kötelező oltások is mind az új technológiával lesznek elkészítve, és ugyanúgy senki (sem az orvos, sem a gyártó, sem az állam) nem fog felelősséget vállalni annak káros hatásai miatt, mint, ahogyan tették és teszik még mindig, a COVID-oltások esetében. Minden felelősség a szülőkre lesz hárítva, hiszen ők írják alá, hogy beleegyeznek abba. És ez még akkor is így lesz, ha kötelező oltásokról beszélünk, nem önszántából adatja be azokat a szülő.

Kissé gondolkodóba estem ez után az álom után, hogy vajon nem így van már most is mindez, csak még nem tudunk róla? Isten tudja... De tény az, hogy még eddig nem kellett a kötelező oltásokhoz sem kitölteni, sem aláírni semmit... Mindenesetre, érdemes lesz erre odafigyelni, mert ha ez változik, akkor a fentiek lépnek érvénybe, erre kaptam a figyelmeztetést (és e blogbejegyzés által az olvasók is) a mennyei Atyánk jóvoltából.

süti beállítások módosítása